A türelmi rendelet után.
A türelmi rendelet után.
Sőt a türelmi rendelet után is óriási nehézséggel járt a ref. egyház megépítése. Bebizonyítani akarván, hogy Váradon reform. templomra szükség nincsen: gróf Kolonits László püspök és gróf Korniss Ferencz nagyprépost gyalog mentek Váradról Püspökibe, hogy az 1783. jan. 30-iki császári rendeletet, mely azoknak a reformátusoknak, a kikhez legalább egy órányi távolságra ref. templom fekszik, a templomépítést megtiltotta, – alkalmazhassák. De végre is 1784. jan. 1-én az első nyilvános istentiszteletet a Tisza-család kúriáján megtartani, s a szervezkedést munkába venni sikerült. A püspök mint földesúr rendeletére azonban kibecsülték azon ház tulajdonosát vagyonából, hol az ekklézsia prédikátorainak szállást bérelt. Az iskolaházra korcsmaczégért helyeztek s a püspök itt mérette a maga borát, 2 krajczárért itczéjét, míg másutt 3 kr. volt. A lelkészt nejével és ingóságaival együtt, valamint az iskolatanítót lakásukból az utczára hordták ki s végül széthányatták azt az ideiglenes deszkasátort is, a hol istenitiszteletet tartani akartak addig, míg állandó templomot építhettek.
Lassan bár, de végre is elkövetkeztek a békés fejlődés napjai, s a ref. egyház belső és külső erőben gyarapodni kezdett. Beőthy Ödönnek, a lelkiismereti szabadság törhetetlen bajnokának hatását lehetetlen volt éppen Váradnak meg nem érzenie. Volt már templom, ha szinte torony és utczára vezető ajtó nélkül; voltak iskolák is; sőt 1835-ben a Körös balpartján a mostani elnevezése szerint: Ujváros-részen egy másik, impozáns templom építését is megkezdették és a tanügy érdekében még egy négyosztályú gimnázium fentartásának gondját is teljesítették.
Az 1868-iki népiskolai törvény megalkotása után, talán nem annyira anyagi okok, mint inkább azon ideális felfogásból, hogy e különböző vallású és ajkú város gyermekei a községi iskolában jobban megtanulják egymást becsülni és szeretni: a ref. egyház bezárja felekezeti jellegü tanintézeteit. De évtizedek mulva keserűen kell tapasztalnia, hogy nagyon csalódott, mert iskola hiányában, tagadhatatlanul, benső erejében gyöngült meg. E körülmény indította arra, hogy néhány évvel ezelőtt a biharvármegyei egyházmegyék és a tiszántúli egyházkerület anyagi támogatásával díszes, leánynevelő-intézeti internátust létesítsen, a melyet most tanítónőképzővel óhajt kiegészíteni, hogy ezzel kapcsolatban lassanként iskoláit is életre keltse.
