Élelmezési és élvezeti ipar.
Élelmezési és élvezeti ipar.
Az élelmezés és élvezeti ipar mindenkor egyik legjelentékenyebb iparága volt Bihar vármegyének. Különös jelentőséggel bírnak a megye székhelyén a nagyipar körében honos malom- és szeszipar.
A malomipar Bihar-megyében régi idő óta egyike a legelterjedtebb iparágaknak. Régebben csak a nagy számban előforduló vízi-, száraz- és a szélmalmok voltak. A legújabb időkben azonban egyre szaporodnak a gőzmalmok, annyira, hogy mig a 80-as évek elején 3 vízműmalom, 214 közönséges-, 74 száraz- és 13 szélmalommal szemben csak 27 gőzmalom volt, addig ma már alig van itt jelentékenyebb község, különösen a magyar vidéken, a melyben gőzmalom ne volna, de azért a készletre vagy eladásra szolgáló malmok száma, s még inkább azoké, a melyeknek exportjuk is van, feltünően kevés és ezek majdnem kizárólag Váradon működnek. Az első ily gőzmalom 1870-ben keletkezett Nagyváradon, a midőn a „László gőzhenger-malom” részvénytársaság megalakult, mely két nagyobb szabásu ipartelepen nemcsak készletre, hanem kivitelre is dolgozott. Sajánlatos, hogy a szóban forgó vállalat maleverzácziók következtében megbukott. A 90-es évek elején e miatt malomiparunk a megsemmisüléshez közel állott volna, ha a szerencsétlen bukás előtt az 1885-ben alakult „Emilia” hengermalom 1891. évben jelentékenyebb kibővítés alá nem vétetik, s ha ugyanez időben az azóta szintén megszünt „Hunyadi” gőzmalom részvénytársaság működését meg nem kezdi, és ha Moskovits Adolf és fiai „Adria” czímü ipartelepe szintén ez időtájt lisztőrlésre is ki nem terjeszkedik. 1899-ben az „Egyesült László és Hunyadi malom részvénytársaság” a régi 500 q. Hunyadi- és 800 q naponkénti őrlésre képes László-malmokat újra üzembe hozta és így Nagyvárad malomipara, – tekintve, hogy úgy az „Emilia”, mint az „Adria” malom is egyre nagyobb körre terjeszti ki működését, – egyike az ország legjelentékenyebb malomiparának. Itt kell megemlékeznünk a Moskovits Adolf és 305fia czég „Adria” telepén 1890 év óta működő árpagyöngy- és köleskása-malomról is, mely fennállása óta egyre fokozódó mérvben dolgozik.
A sütőipar majdnem kizárólag a székhelyen található fel. Ez ipar azonban, bár a legújabb időben tüntet is fel némi haladást, kiválóbb jelentőségre sohasem emelkedett. Ugyancsak ez állítható a mézeskalács- és czukrász-iparról is.
Az élelmezési iparról szólva, meg kell itt emlékeznünk a 90-es évek elején Érmihályfalván létesült pótkávégyárról is, melynek a hatalmas verseny daczára s talán épp azért, mert tulajdonosa a nyers anyagot itthon termeli, biztató jövője van.
A mészáros- és hentes-ipar mindig jelentékeny volt és ma is az.
A szalámi, kolbász és füstölt-hús gyártás, kizárólag Nagyváradon található fel, a hol az 1900-ban részvénytársasággá alakul Pontelli-féle szalámigyár készítményei országszerte elismerésben részesülnek.
Nagyvárad. – Légszeszgyár.
Ismeretlen felvétel.
A szódavíz- és az eczet-készítés a legújabb idők rohamosan fejlődő iparága. Itt is évről-évre szaporodnak a gyárak.
A sörgyártás az 50-es években honosodott meg, azonban a 70-es évek közepén a pecze-szőlősi sörgyár megszüntével egész 1895-ig szünetelt, a mikor újra üzembe került és válságos idők után az 1899. évben részvénytársaság birtokába jutott, a mely a sörgyár-telepet malátagyárteleppel és jéggyárral is kiegészítve, reménynyel tekintett jövője elé, mindazáltal hiába, mert ismét csődbe jutott. Volt még ezen kivül is egy-két rövid életü sörgyár-vállalat, melyeket a 60-as évek előtti közgazdasági mozgalmak hívtak életre. Ilyen volt például a sarkadi sörgyár is.
A kisüstönfőtt gabona- és a különféle gyümölcspálinkát a megye majdnem minden községében főzik, de csak Nagyváradon gyártják nagyobb arányban, a hol a hideg úton előállított, édesített szeszes italokat készítő és már a 60-as évek óta ismert likőrgyárakon kivül, a legutóbbi években alakult s franczia módon, borlepárolgásból nyert cognacot készítő franczia cognac-gyárról, mely készítményeinek mintegy 40 %-át Ausztriában hozza forgalomba és a Moskovits Mór és fia, az eddig hideg uton készült likőr, rum s különböző pálinka-fajtáknak a legujabb vívmányok szerint nagyban való gyártását folytató gyáráról számolhatunk be.
Az élvezeti iparágak közül a legnagyobb jelentőséggel bír, a majdnem kizárólag Nagyváradon feltalálható szeszipar. Az első szeszgyárat 1840-ben Löblé Henrik alapította. Ma működésben van hét szeszgyár, melyek közül kettő 306szeszfinomítással is kapcsolatos, a többi pedig élesztő gyártással is foglalkozik. E gyárak átlagos évi termelése újabb időkben 50,000 hektoliterre tehető. A Nagyváradon fennálló szeszgyárak közül ki kell emelnünk a Léderer és Kálmán-féle szesz- és szeszfinomító gyár részvénytársaságot, mely úgy szesztermelésének mennyisége, mint jelentékeny marhahízlalása miatt figyelmet érdemel. Kivüle még marhahízlalással foglalkoznak Moskovits Adolf és fiai, valamint Moskovits Mór és fia czég szesz- és élesztő-gyárai is, mig a Berger Dániel és Heller Ede szeszgyára melléküzemében csak élesztőt készít.
Ér-Mihályfalva. – Beck Mór pótkávégyára.
Eredeti rajz.
