A barlangok élete.
A barlangok élete.
Az állati életnek nélkülözhetetlen tényezői: a világosság, meleg s alkalmas táplálék. Ki gondolta volna, hogy a barlangok örök sötétségében, nyirkos talajában s nedves üregeiben, hol az alkalmas tápláléknak még nyomát is alig láthatni, élő lények laknak s ivadékról ivadékra szaporodnak.
Az első állat, mely a természetbúvárok figyelmét a barlangok lakói iránt fölébresztette, az adelsbergi barlang halgőtéje (Proteus angvines Laur.) volt. E látszólag vak, ángolna alakú, halovány-vereses állatot Laurenti már 1768-ban ismertette; később 1772-ben Scopoli és 1801-ben Schreibers írták le. Ebben az időben csak a föld szinén létező krajnai vizekből volt ismeretes, hová, mint később kiderült, a földalatti vizek áradása által jutott. 1850-ben találta meg Schmidl Adolf, budai tanár és a barlangok szorgalmas kutatója, eredeti lelhelyén, a planinai barlangban, hol a kristálytiszta vizben nagy számban él.
Nem kevésbbé érdekes gróf Hohenwarth Ferencznek a felfedezése, ki 1830-ben az adelsbergi barlangban a „Kalvárián” egy különös alkatú, majdnem átlátszó, vak bogarat talált, melyet Schmidt Ferdinánd, Krajnában lakó hazánkfia, Leptodirus Hohenwarthii név alatt ismertetett meg a tudós világgal.
Ez érdekes felfedezések hírére a természetbúvárok szorgalmasan kezdték kutatni a barlangokat. Krajna s az egész Karst barlangjai most már kedvelt helyei lettek az entomologiai kutatásoknak, úgy hogy nemsokára sikerült a barlangok sajátságos faunáját megállapítani. Az évről-évre gyarapodó felfedezések megtették hatásukat más országokban is. A franczia természetvizsgálók dicséretes szorgalommal s szép eredménynyel kutatták át hazájuk barlangjait, főleg a Pyreneusokban, az amerikaiak a világhírű, terjedelmes Mamuth-barlangokat tevén kutatás tárgyává, szintén több érdekes állattal gazdagították a barlangok faunáját.
A Magyar Orvosok és Termézsetvizsgálók 1846-iki kassa-eperjesi vándorgyűlésének néhány tagja az aggteleki barlangban a pióczákhoz tartozó új, valódi barlanglakó féregfajt talált, mely csakis e barlangban él és melyet Diesing (az 1850-es években a bécsi állattani múzeum első segéd-őre) Typhlobdella Kovácsii-nak (Kovács Gyula múzeumi őr emlékére) nevezett el. Ez első, ilynemű hazai felfedezés, valamint a külföld nagyszerű, mondhatni korszakalkotó faunisztikai mozgalmai a barlangi fauna érdekében nem maradhattak buzdító hatás nélkül hazánk természetvizsgálóira sem, kik a magyarországi s főleg a biharmegyei barlangok állatvilágát tüzetesen vizsgálni kezdték.
Bielz E. A., erdélyi természetbúvár, már 1847-ben átkutatta az oncsászai barlangot, mely megyénk keleti határán, Erdélynek tőszomszédságában fekszik és benne egy valódi barlanglakó bogarat (Pholeunon angusticolle Hampe) talált. Petényi Salamon, nemzeti múzeumi őr, Kovács János debreczeni tanár kiséretében, 1854-ben megyénk majdnem valamennyi híresebb barlangját – leginkább őslénytani szempontból – átvizsgálta, de az élő barlangi faunára, különösen a denevérekre is nagy figyelmet fordított. Legnagyobb súlyt fektetett megyénk barlangjaira a két Frivaldszky, kik először 1856-ban, folytatólag 1858-ban; majd megint 1860-ban és 61-ben tették kutatás tárgyává azokat a barlangokat, melyek a Sebes- és Fekete-Körös között fekszenek. Utánok Mocsáry Sándor, érdemdús természetvizsgálónk is kétízben, 1868- és 1872-ben, vizsgálta barlangjaink faunáját. Újabb fajokat ugyan nem fedezett fel, de a barlangi állatok elterjedési körét kibővítette azáltal, hogy egyes barlangokban olyanokat is talált, melyeket ugyanott Frivaldszkynak nem sikerült fölfedeznie. Hazay Gyula, korán elhalt malakologusunk is hozzájárult a biharmegyei barlangok állatvilágának bővebb ismertetéséhez és a Magura nevű barlangban (Rézbánya közelében) fedezte fel a nevéről elnevezett Pholeunon Hazayi Friv. nevű vak bogarat. Dr. Fleischer And. 1888-ban átkutatta 248a remeczi barlangot, melyben az Anopthalmus paroceus nevű vak bogarat fedezte fel. E bogár eddig csak a fonáczai barlangból volt ismeretes.
A barlangokban tartózkodó állatokat három főcsoportra szokták felosztani:
Az I. csoportba sorozzák azokat, melyek a barlangokban találhatók ugyan, de azokon kívül is minden, tenyészésökre alkalmas helyen élnek és így előjövetelük a barlangban csak esetleges. Ezeket árnyas és hűvös helyeket kedvelőknek (Nyctophila) nevezzük.
A II. csoportba olyanok tartoznak, melyek jobbára a barlangokban élnek ugyan, de azokon kívül is élhetnek; sőt eleségkeresés végett vagy más czélból a barlangokat el is hagyják. Ezeket barlangkedvelőknek (Troglophila) mondják.
A III-ikba azok, melyek rendesen a barlangokban vagy más földalatti üregekben élnek és azokon kívül csak rendkívül esetekben fordulnak elő. Ezek a valódi barlanglakók (Troglobia).
A valódi barlanglakó állatfajok száma manap már túlhaladja a százat. Ezek a krajnai földalatti vizekben élő halgőte (Proteus anguineus), a Mamuth-barlangok Lethe vizében élő Amblyopsis spelaeus D. K. és a Cuba szigetén található Stygicola dentatus és subterraneus nevű halakon kívül, mind a gerinctelen állatok különféle osztályaiba, de kivált az Izeltlábúak (Arthropoda) körébe tartoznak. Köztök túlnyomó számmal vannak képviselve a Bogarak, csak néhány fajjal a Pókok, Rákok s Gyűrüsférgek.
A valódi barlanglakók többnyire apró állatok; a hazai barlangokban tenyészők nagysága 3–7 mm. között váltakozik, a külföldiekben még sokkal kisebbeket is találnak. Színük rendesen fakó-sápadt; testalkatuk finom, gyengéd; testrészeik csaknem átlátszók, tagjaikban könnyen elválók. Kifejlődött látószervük nincsen, rendesen vakok. Tapintásuk és szaglásuk azonban sokkal finomabb, mint a szabadban élő állatoké. Csápjaikat haladás közben folytonosan mozgatják, miáltal az utjokba eső legkisebb akadályokat is megérzik s biztosan kikerülik.
Nagyobb számmal rendesen csak azokon a helyeken találjuk őket, hol a denevérek tanyáznak. A denevérek tudvalevőleg leginkább rovarokkal élnek, a nagyobbakat éjjel a szabadban zsákmányul ejtvén, magukkal viszik a barlangokba s ott elköltik. Az ily helyeken gyakran találhatni nagyobb rovarok szétszaggatott testrészeit; ezekből azután a barlanglakók lakmároznak. De nem csupán ezzel, hanem magával a denevértrágyával is táplálkoznak, továbbá megeszik a víz által idehozott állati hullákat s növénykorhadékokat, nemkülönben a barlangok nedves részeiben tenyésző penészgombákat.
A biharvármegyei barlangok közül először a pestereit látogatta meg a két Frivaldszky. Első részében csak árnyékot s hűvös helyeket kedvelő állatokat találtak, – hátulsó részében pedig valódi barlanglakókra bukkantak; még pedig az aggteleki barlangban is élő Titanethes graniger Friv. ászka-félén (Isopoda) kívül két vak bogarat is találtak, ú. m. Trechus (Anophthalmus) Redtenbacheri Friv. és Drimeotus Kovácsii Miller. Az első a legújabb kutatások szerint most már a bihari barlangokon kívül, hazánk más hegyes vidékeiről is ismeretes, a hol leginkább mélyenfekvő nagy kövek alatt tartózkodik.
1861-ben Frivaldszky János a vidavölgyi vagy kalotai barlangban egy egészen új vak bogarat fedezett föl: a Pholeuon gracile-t, mely e barlang kizárólagos sajátja. Ugyanitt találhatók a krajnai s az aggteleki barlangban is élő Eschatocephalus gracilipes Frauenf. (pók), Titanethus graniger és az 1868-ban Mocsáry Sándor által itt fölfedezett Drimeotus Kovácsii.
A meziádi barlangban csak két valódi barlanglakó tenyészik: a Trechus Redtenbacheri és a Titanethus graniger, melyeket a pesterei barlangnál már említettünk. Nevezetesebb ennél a fericsei barlang, melyben eddig 17 különféle osztályhoz tartozó állatfajt találtak. Közülök különösen kiemelkedők: az itt először fölfedezett Drimeotus Kraatzii Friv. (most Fericeus Kraatzii), e barlang kizárólagos vak bogara és a Blothrus breviceps Friv. (álscorpió), mely még csak a fonáczai s az oncsászai barlangokban tenyészik. A fonáczai barlang kizárólagos sajátjai a Trechus (Anopthalmus) paroecus Friv. és az Apropeus leptoderus (azelőtt Pholeuon leptodirum) Friv. (bogár); a Magura nevű barlangban él az Apropeus Hazayi (azelőtt Pholeuon Hazayi) Friv. és az oncsászai-ban pedig a Pholeuon angusticolle Hampe.
Ezen érdekes s csak az említett barlangokban tenyésző fajokon kívül megyénk barlangjaiban még másféle állatok is találhatók; ezek megyénk nevezetesebb barlangjai szerint csoportosítva a következők:
1. Pesterei barlang. (Élesd-del szemben Pestere-Esküllő társfalvak mellett.) Valódi barlanglakók: Trechus Redtenbacheri, Drimeotus Kovácsii (bogarak); Titanethus graniger (Crustacea). Blothrus brevipes Friv. (pók). Barlangkedvelők: Vespertilio murinus (denevér); Quedius fulgidus Friv. v. niger (bogár). Árnyas s hűvös helyeket kedvelők: Tryphosa dubitata (lepke); Amblyteles natatorius (hártyaszárnyu); Rhimosia fenestralis, Hybos grossypes, Leria serrata és scutellata (legyek); Anabolia pilosa (reczésszárnyu).
2. Pisznice Secare nevű barlang. (Pestere-től keletre egy órai távolságra.) Vespertilio murinus és Schreibersii, Rinolophus clivosus és hippocrepis (barlangkedvelő denevérek); Medeterus regius és diadema (árnyas helyeket kedvelő legyek); Quedius fulgidus var. niger (bogár); Epeira fusca (barlangkedvelő pók); Titanethus graniger.
3. Kalotai vagy vidavölgyi barlang. (A tizfalvi rengeteg erdőségben, Kalota község határában.) Barlanglakók: Pholeuon gracile, Drimeotus Kovácsii (bogarak); Titanethus graniger; Eschatocephalus gracilipes (pók). Barlangkedvelők: Vespertilio murinus; Quedius fulgidus var. niger.
4. Magyar barlang. (A Sebes-Körös völgyében Rév és Bánlaka között.) Barlangkedvelők: Rinolophus clivosus; Q. fulg. v. niger; Ischiropsalis Herbstii, Obisium sylvaticum (pókok). Árnyas helyeket kedvelők: Plesiastina annulata, Blepharicera fasciata (legyek).
5. Meziádi barlang. (Belényestől északkeletre, a hasonnevű községtől 1 1/2 órányi távolságra.) Barlanglakók: Trech. Redtenbacheri; T. Graniger. Barlangkedvelők: a különféle denevérek s a Q. f. v. niger.
2496. Fericsei barlang- (Belényestől keletre egy órányira.) Barlanglakók: T. paroccus, Fericeus Kraatzii (bogarak); Eschatoc. gracilipes, Haemalastor gracilipes, Blothrus brevipes (pókok); Nyphargus stygius. T. graniger (héjanczok). Barlangkedvelők: Q. f. v. niger; Epeira fusca. Árnyas helyeket kedvelők: Choleva cisteloides (bogár); Tryphosa dubitala (lepke); Amblyteles natatorius (hártyásszárnyú); Leria scutelata s ruficanda (legyek); Anobolia pilosa (reczésszárnyú); Helix crystallina (csiga); Lithobius forficatus (soklábú).
7. Fonáczai barlang. (Rézbányá-tól nyugatra egy órányira.) Barlanglakók: T. paroecus, Apropeus leptoderus (bogarak); Eschatoc. gracilipes, Blothrus brevipes (pókok); Tit. graniger. Barlangkedvelők: V. murinus. Q. f. v. niger. Árnyas helyeket kedvelők: Tryphosa subandiaria (ritka lepke).
8. Magura barlang. (Rézbánya közelében.) Barlanglakó: Apropeus Hazayi Friv. (bogár.
9. Oncsászai barlang. (Bihar vármegye délkeleti határában.) Barlanglakók: Ph. angusticolle (bogár); Eschatoc. gracilipes, Blothrus brevipes; T. graniger. Barlangkedvelők: V. murinus; Q. f. v. niger; Ischiopsalis Herbstii, Abisium sylvaticum. Árnyas helyeket kedvelő: Tryphosa subandiaria.
10. Remeczi barlang. Barlanglakó: Trechus paroceus Friv. Azelőtt csak a fonáczai barlangból volt ismeretes, dr. Fleischer Antal 1888-ban a remeczi barlangban is megtalálta.
Végre felemlítendők még azon kisebb állatok is, melyek mint élősdiek a denevéreken találhatók s ezekkel kerülnek a barlangokba, ilyenek:
1. A legyek rendjéből: Nycteribia Dufourii Westw., mely a közönséges, Schreibers és a dombos patkós-orrú denevéren élősködik; N. vexata Westw., mely a közönséges denevéren él; N. Blasii Kol., mely a Schreibers denevért gyötri.
2. Az atkák rendjéből: Pleroptus Myoti Kol., a közönséges denevéren; Dermanissus granulosus, leginkább a Schreibers denevéren; Ixodes colsatus Fabr. pedig a dombos patkós-orrú denevéren élősködik.
A biharvármegyei barlangokban tehát az árnyékos helyeket és barlangokat kedvelők (Nyctophila, Troglophila) állatokon és az imént felsorolt élősdieken (Parasita) kivül, 13 faj: 8 bogár, 2 crustacea
és 3 pók valódi barlanglakó (Troglobia) tenyészik, melyekből 10 faj hazánknak, illetőleg csupán Bihar vármegyének a kizárólagos sajátja.
