Csigák.
Csigák.
A molluscák élete és elterjedése a legszorosabb összeköttetésben áll a talaj geologiai kialakulásával és kőzettani szerkezetével. A tapasztalás bizonyítja, hogy a mészkőzetek alkotta talajon él a legtöbb és legszebb csigafaj. Azután következik a palakőzet, utána jön a trachyt, mely különösen a csupasz csigáknak kedvező. Kedvezőtlen azonban a gránit-, bazalt- és még inkább a homokkőzetekből álló talaj, hol alig egynéhány csigafaj találja meg szükséges életfeltételeit. Ugyanazon geologiai talajviszonyok mellett mindig kedvezőbb életföltételeket nyújt a lombos, mint a tűlevelű fák erdősége. A vizekben élő puhányoknak sokkal kedvezőbb a lapály. Míg a rónaság lágy és melegebb vizeiben ez állatokat a legszebb és legnagyobb alaki kifejlődésben és faji gazdagságban találjuk, addig a hegység kemény és hidegebb vizeiben csak kevés és kisebb alakú fajt, vagy amazoknak mostohább kifejlődését észleljük.
Bihar vármegye mészhegységei és a róna lágy vizei a lehető legkedvezőbbek ez állatok életföltételeinek, így tehát mollusca-faunánk úgy fajilag, mint alakilag, elég gazdag és változatos.
Faunánk kiváló nevezetessége a Melanopsis costata Fér. var. Muraldi Zgl. nevű kis csiga, mely a híres hévvízi-rózsa (Nymphaea thermalis De C.) társaságában egész Európában csakis a Püspökfürdő hévvizében s körülötte található. Törzsfaja (Melanopsis costata Fér.) Afrika északi partjain, továbbá Szíria s Palesztina lassú folyású vizeiben (Orontes, Jordán, Tiberiás tava stb.) él.
Az 1870-es évek elején Mühlfeld M. Parreyessi Mhlf. név alatt írta le. Szerinte közel áll ugyan a Szíria s Palesztina vizeiben élő M. costatához, de más faj, mely egyedül csak 245a Püspökfürdő hévvizeinek kizárólagos sajátja. Elmeszesedett héját mér régen ismerték. A környék lakossága e csinos héjakat, nemkülönben a kihalt hegyezett homorcsa (Melanopsis acicularis Fér.) és némely Neritina-fajok elmeszesedett héjait összegyűjti s fonalra fűzve, a fürdő-vendégeknek adja el.
Az élő állatot azonban csak az 1850-es években fedezték fel. Hogy ki volt első felfedezője? határozottan eldönteni nem lehet. Frivaldszky János „Adatok a magyarhoni barlangok faunájához” (1865) cz. dolgozatában írja: „… 1856-ik évben Frivaldszky Imre tudós társaságában indultam el Pestről. Nagyváradra érkezvén, először is az ottani fürdőkbe tettünk kirándulást, hol a forrás meleg vizében szerencsénk volt az eddig csupán holt fehér példányokban ismert bordált homorcsa (Melanopsis costata) csiga-fajt elevenen fellelhetni.” Dr. Mayer Antal „A nagyváradi hévvizek”-ben (1861) pedig mondja: „Ezen csigát legelőször Bielz barátom találta fel élve, egy nekie innét a Peczéből küldött hévvizi Nymphaea gyökerén, a mult évben (tehát 1860-ban) pedig magam is nagy mennyiségben fedeztem fel stb.” Kérdés tehát, hogy Bielz melyik évben vizsgálta az innét küldött hévvizi Nymphaea növényt?
A szohodoli üreg.
Fekete S. felvétele.
A Melanopsis costata társaságában más, szintén nevezetes csigafajok is tartózkodnak hévvizeinkben. Ezek közül különösen jellemzik faunánkat: a Neritina serratilinea Zgl. s válfaja a Thermalis Láng., a Succinea amphibia Drap., Succinea hungarica Hazay var. thermalis Hazay és a Limnea auricularis Drap. Valamennyi csak a Püspökfürdőben, leginkább a nagy tóban a Nymphaea thermalis szárán s levelein, vagy a vízben heverő kő- vagy fadarabokon található. A Melanopsis acicularis Fér. kihalt példányai a Püspökfürdőben nagy mennyiségben gyüjthetők, élőket idáig ott nem találtak; Hazay Gy. az első élő példányokat Robogány környékén találta.
Mint keleti faj felemlítendő a Daudebardia transsylvanica E. A. Bielz, mely kivált Erdélyben honos. Nagyvárad környékén csak a Püspökfürdő erdejében, de ott is csak elvétve található.
Gyakoribb ennél a bánsági biga, (Helix banatica Partsch.), mely mint déli faj, kiválóan jellemzi vidékünket. Frivaldszky Imre a Sebes-Körös völgyében a Magyar-barlang szomszédságában találta. Szerinte ott gyakoribb, mint a Bánság hegyeiben, hol eredetileg felfedezte. Vidékünkön Mocsáry Sándor találta meg először, 1867-ben a Fáczánosban, hol kúszó növényekkel átszőtt helyeken s kövek alatt tenyészik. Most már Bihar vármegye több helyéről is ismerjük, nevezetesen: a Püspökfürdőből, Élesdről, Rézbányáról, Fonáczáról és az oncsászai barlang környékéről. Megjegyzendő még e fajról az is, hogy míg vidékünk példányai szép sötétbarnák, addig a bánságiak inkább haloványsárgák.
