A róm. kath. főgimnázium.
A róm. kath. főgimnázium.
A nagyváradi róm. kath. főgimnázium története messze visszanyúlik a multba. 1660-ban, midőn a törökök a nagyváradi várat elfoglalták, mint tudjuk, a nagyváradi főiskola ev. református volt. A mostani róm. kath. főgimnázium első alapját Benkovics Ágoston püspök tette le 1699-ben 6000 rénes frt. adományozásával. A törökök kiűzése után a Jézus-társasági atyák viszszatértek ugyan, azonban évek múltak el, mig társházuk és a gimnázium felépülhetett s a tanítást megkezdhették. 1718-ról már vannak nyomok, melyek sejtetik, hogy az elemi ismeretek tanításával Schmernicz Ádám jezsuita a gimnázium némely tárgyát is tanítani kezdette. De a gimnáziumi tanítást az elemi oktatástól elváltan, csak 1722-ben, – midőn a mediát és syntaxist megnyitották s a kis gimnázium épületét felemelték, – lehetett megkezdeni.
1735. évi november 9-én Okolicsányi János nagyváradi püspök, Bécsben kelt okirat szerint 3000 rénes forint adományozásával a nagyváradi gimnáziumban a poézist és a rethorikát állította fel. A tanárok között világi is volt.
A Jézus-társaságot 1773-ban a XIV. Kelemen bullája feloszlatta s már ugyanez év november havában a kir. ügyész a nagyváradi jezsuiták ingó és ingatlan javait, a személyes tulajdont kivéve, a tanulmányi alap javára lefoglalta. A rend eltörlésével a nagyváradi gimnázium tanárait vesztette el. A Ratio Educationis megjelenéséig (1777) a gimnáziumi tanítás csak tengett. Patachich Ádám püspök vette oltalmába a tanítás ügyeit és támogatta oly mértékben, a milyenben az adott viszonyok engedték.
A nagyváradi gimnázium fentartásának terhét 1773-ban a feloszlatott Jézus-társaság nagyváradi rezidencziájától az országos tanulmányi alap vette át s egész 1808-ig viselte. Könnyen tehette, mert a nagyváradi jezsuiták társházának eladott ingó és ingatlan javaiból 133,302 frt 34 kr folyt be; mig a gimnázium fentartása még 1792-ben is csak 2900 ezüst forintba került.
A nagyváradi gimnázium 1808-ban került a premontrei kanonok-rend bölcs és hazafias vezetése alá, mely rend századokon át Nagyváradot is otthonának tekintette. Ferencz király 1802-ben visszaállította a jászói premontrei prépostságot, melyhez a nagyváradi hegyfoki prépostság javait is csatolta. A visszaállító okirat az egyesített prépostságnak kötelességévé teszi a nagyváradi gimnáziumnak tanárokkal való ellátását is. A visszaállított konviktus a pálosok zárdáját nyerte helyiségül.
Az 1850. november 12-én kelt pátenssel Magyarországra is kiadták az „Entwurf für Organisation der Gymnasien und Realschulen in Österreich” czímü germanizáló tervezetet. De a nagyváradi főgimnázium hazafias tanártestülete az Entwurf-fal keletkezett intézkedéseknek – még némely gyászmagyar által is növesztett – sárkányfogait letördelte, elannyira, hogy az intézet nem válhatott német tannyelvűvé.
A nagyváradi főgimnázium a hat különböző felekezeti vallás-tanítón kívül 19 rendes tanára és több mint 500 nyilvános tanulója van, kik közül 12 ösztöndíjas; az évi ösztöndíj összege: 4300 korona. Ezen kivül hat alapítvány volt és pedig: a Jedlicska-Szenczy-Kondé féle 6122 korona 68 filléres, a Krausz G. László-féle 2000, a Winkler József-féle 2000 korona, a Végh János-féle alapból 75 korona 88 fillér, a Makróczy-féle 902 korona 88 filléres alapnak 42 korona 08 fillér kamatja s minden második évben izr. tanulók segélyezésére a Brüll-féle alapítvány jövedelme.
A vármegyében fennálló gimnáziumok közül, a nagyváradi után, első sorban a belényesi gör. kath. főgimnáziumot említjük meg.
