Báránd.
Báránd.
Báránd, a sárréti síkságon, a magyar államvasutak püspök-ladány–nagyváradi vonalrészén fekvő magyar nagyközség, túlnyomóan ev. ref. vallásu lakosokkal. Házainak száma 755, lakosaié 3881. Van postája, távírója és vasúti állomása. E község már a középkorban a váradi 1. sz. püspök birtoka volt. Neve a következő változatokban fordul elő: Sarand, Carand, Zarand és Barand. A pápai tizedjegyzékben már 1332–36-ban szerepel. 1573-ban Fráter György el akarta cserélni a Bajoniakkal, de, úgy látszik, a 45csere abban maradt, mert azután is a nagyváradi püspök maradt a földesura. A községben két templom van. Az egyik a római katholikusoké, melyet 1747-ben építettek és 1891-ben gróf Csáky Miklós váradi püspök költségén kibővítettek. Az ev. ref. templom 1612-ben épült. 1775-ben kibővítették, tornyát azonban néhány évvel később emelték. Az egyház birtokában több érdekes, régi ötvösmű van: egy 1651-ben és egy 1798-ban készült ezüst-kehely, egy nagyon régi, T. K. jegygyel ellátott aranyozott ezüstkanna és több ujabb ötvösmű. A mult század elején itt volt a kolozsvár–budapesti gyorskocsi egyik fontos állomása. Az Inacs, Kincses, Papérhát, Deáksziget és Peres nevű dülők bizonyos jelentőséggel látszanak bírni. Van a községben két olvasókör, s egy téglagyár.
