Belényes.
Belényes.
Belényes, a bihari hegység alatt, a Fekete-Körös és a nyimoesdi patak mellett, a szép belényesi völgyben fekvő nagyközség, a belényesi járás székhelye, az egész vidék központja, a nagyvárad–belényes–vaskohi vasút egyik főállomása. Házainak száma 504, lakosaié pedig 3623. Posta, távíró és vasúti állomás. Gyönyörű vidéke már a középkorban is kedvelt volt és a váradi püspököknek nemcsak egyik legnagyobb uradalmát alkotta, hanem legkedvesebb tartózkodási helyéül is szolgált, s ezek felvirágoztatása érdekében minden lehetőt elkövettek. Ladomér püspök már 1270-ben V. István királytól bányászati jogot eszközölt ki. A XII. század végén már jelentékeny hely, gazdag vas-, ércz- és ezüstbányákkal. 1342-ben Székesfejérváry Jakab volt Báthori András püspök itteni bányáinak sáfára. Ez időben plébánosai kiváltságos jogokat élveztek, a mi azt bizonyítja, hogy Belényes már ekkor tekintélyes község volt. Középkori neve a különböző oklevelekben Benenus, Belenus, Belinis és Belynes változatokban fordul elő. I. Imre püspök 1308-ban, Scolari András püspök 1413-ban, Vitéz János püspök 1451-ben, Thurzó Zsigmond püspök 1508-ban hosszabb ideig tartózkodtak itt. Scolari András püspök 1413-ban itten kelt levelében a belényesi templomot úgy említi, mint az ő „második székesegyházát”. Valószínű, hogy e templom a város fölötti magaslaton fekvő temetőben állott, a hol az ottani rommaradványok is erre engednek következtetni. Az e romok között látható gyámkövek egyike határozottan a csúcsíves ízlés korára vall. A fenmaradt részek és darabok után itélve, a XV. században épülhetett; miután azonban a község már a XIII. században is egyházas hely volt, ezek mindenesetre amaz egyháznak a nyomai, melyről Scolari püspök idézett levelében emlékezik. A község első szabadalmát Vitéz János püspöktől nyerte, a ki Belényest a szabad városok sorába emeli és lakosainak bíró- és esküdtválasztási jogot és azonkívül hiteles pecsétet ad, Szent László ismeretes mellképével és „Sigillum Oppidi Belenes” körirattal. E kiváltságokat a következő püspökök nemcsak megerősítik, hanem bővítik is, így Zabardy Mátyás püspök is 1554-ben. Vitéz János idejében lakosai már szőlőmíveléssel is foglalkoztak, országos vásárairól pedig Kálmáncsehi Domokos püspök egyik levele emlékezik meg. Egy XVI. századbeli oklevél szerint a vásár Simon és Judás apostolok napjára esett (október 28.). A XVI. században Thurzó János körmöczbányai kamara-gróf veszi át a bányák vezetését, melyek még 1600-ban is gazdagon jövedelmeznek. E korbeli iparos czéhei közül különösen az ötvösművesek és takácsok voltak keresettek. 1598. okt. 20–30. között, a mikor a törökök 47Nagyváradot ostromolták, Belényest is feldúlták. 1619-ben a török ismét pusztít Belényesen, és a mikor 1660-ban Nagyváradot elfoglalja, Belényest és Fenes várát is beveszi. 1682-ben a ráczok dúlják fel a várost, mígnem Thököly emberei Belényes és Fenes között szétverik őket. A község a XVI. században még egészen magyar volt és 170 házból állott. Lakosai a későbbi letelepülők és bevándorlók útján szaporodnak és érik el a mai számot. A község a XVII. században az erdélyi fejedelmek fenhatósága alá jutott, de a század végével ismét visszakerült régi birtokosa kezébe. 1602-ben Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem a belényesieket előbbeni jogaikban megerősíti. 1680-től 1777-ig a róm. kath. püspökség a földesura, de Mária Terézia 1777-ben már a görög-katholikus püspökség uradalmaihoz csatolja. Belényes ma is a görög kath. püspökség uradalmi központja. A mult század elején 2028 lakosa volt, ezek között már csak 412 róm. katholikus, de 694 görög-katholikus, 560 ev. református, 304 görög keleti, 7 ág. evangelikus és 51 izraelita. Belényesen öt templom van. A róm. katholikus 1725 körül, az ev. református 1782-ben, a gör. katholikus 1810 körül és a gör. keleti 1815 körül épült. A református egyház két XVII. századbeli érdekes ezüstkelyhet őriz, a községházán pedig II. József császár 1787-iki és II. Ferencz 1792-iki kiváltságlevelei láthatók. Van a városban egy régi kastély is, melyet, mint püspöki lakot, Vulkán Sámuel gör. kath. püspök építtetett 1816-ban. Intézetei: gör. kath. főgymnázium, gör. kath. polgári leányiskola, 6 osztályu állami leányiskola, öt felekezeti fiuiskola, állami ovóda. Egyesületei: kaszinó, polgári olvasókör, román kaszinó, ipartestület. Van itt továbbá takarékpénztár, népbank és u. n. piczulás bank. Volt itt szeszgyár is, mely azonban 1874-ben megszünt. Határában, Fenes község fölött, állanak Bélavár, másként a fenesi vár romjai. E várat a XIII. században Vincze nagyváradi püspök építtette, a belényesi völgy megvédése szempontjából. 1294-ben Lóránt erdélyi vajda eredménytelenül vívta a várat, melynek akkor Benedek fia László és Csatári Pál voltak a várnagyai, később, 1344-ben pedig Mátyás. A vár későbbi sorsáról kevés a feljegyzés és valószínű, hogy a török dúlások alkalmával pusztult el. A községhez tartozik Túlkőrös, Csermály és Bankota puszták is.
Belényes. – A piacztér.
Munkácsi L. felvétele.
