Szakál.
Szakál.
Szakál, a kis Sárréten, a kót-gyomai vasútvonal mentén fekvő nagyközség, túlnyomóan gör. keleti vallásu, oláh, de sok magyar lakossal is. Házainak száma 148, lakosaié pedig 840. Van postája, távírója és vasúti állomása. Hajdan két község volt és pedig Felső- és Egyházas-Szakál, vagy mint az akkori oklevelek írják: Szokol. A mostani Szakálnak Felső-Szakál felelt meg, míg Egyházas-Szakál odább, a Körös mellett, azon a területen állott, a mely ma Mártonffy Gyula birtoka, és a melyen 1894-ben ásatás alkalmával az ősi egyház alapfalait is megtalálták. A püspöki tizedjegyzékekben és oklevelekben már a XIII. század végén előfordul. A Szakáli család 145ősi birtoka, a hol a XV. században a gyaráni Partasi, a Szentmártoni és a Toldy családokkal is találkozunk. A XVIII. században a Nadányi és a Stachó családok a község urai, később azután a Szarka, Dobozy, Kölcsey, Csapó, Ercsey és a Sebess családok is. Most Mártonffy Gyulának van itt nagyobb birtoka és csinos úrilaka, melyet a mult század első felében Stachó bihari alispán építtetett. A mostani ev. ref. templom 1892-ben, a gör. keleti 1788-ban épült. A község határán vonul át az Ördögárok. Határában állott hajdan Csehi község, amely azonban már a XV. században nem szerepel.
Szakál. – A Stachó-féle kúria. (Mártonffy Gyula tulajdona.)
Saját felvételünk.
