Szalárd.
Szalárd.
Szalárd, az érmelléki hegyek alatt, a Berettyó mellett fekvő nagyközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 358, lakosaié pedig 2099. Van saját postája és távírója, vasúti állomása pedig Bihar. Már a XIII. században város volt és vásártartási joggal bírt. Akkori kiterjedése is nagyobb volt a mainál. Első, okiratilag igazolható birtokosa Miklós, Pál országbíró fia, utána királyi adományképen a Borsa nembeli Tamás fiai kapják, 1317-ben pedig ismét visszaszáll a koronára. 1387-ben „Civitas Zalardiensis” néven említik, 1401-ben pedig Zsigmond király a Csákyaknak adományozza, kik itt a Ferencz-rendiek számára klastromot alapítanak. A XV. században királyi sóhivatali és vámszedő hely. Mostani református temploma hajdan a Szent-Ferencz-rendiek egyháza volt, melynek sekrestyéjét 1468 előtt Csáky Ferencz építtette, kit ide temettek. A templom egyes részei még a csúcsíves építészet első korából valók. E templom közelében állott a klastrom, a hol 1451-ben Vitéz János püspök hosszabb időt töltött. A klastromot a törökök 1660-ban pusztították el. Azonban a mai, u. n. Madarászkert helyén is hajdan templom állott, melynek még látszanak a nyomai. A mult század első felében Komáromy György és gr. Csáky Eulália volt a birtokos, most pedig Tóth László, a kinek itt csinos úrilaka is van. A községben savanyú vízforrás van; 1870 körül megszünt fürdőjét régente nagyon látogatták. E községben született Szalárdi János, a XVII. századi híres krónikaíró. A lakosok takarékpénztárt, vadásztársulatot és társalkodó egyesületet tartanak fenn. Ide tartoznak Bodolyó, Hátrét, Csillagos, Adorján, Savanyukút és Szilvölgy puszták. Itt vannak a hajdan híres Adorjánvár romjai is, melynek történetéről más helyen van szó. Birtokosai ugyanazok voltak, a kiket a község lakosai uraltak. A vár körül terült el hajdan Adorján község is, mely teljesen elpusztult.
