Váncsod.
Váncsod.
Váncsod, az alföldi síkságon, a nagyvárad–püspök-ladányi vasútvonal mentén fekvő nagyközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 328, lakosaié pedig 1804. Saját postája van, távírója Berettyó-Újfalu, vasúti állomása Mező-Peterd. E község a XIII. század elején Iváncsod néven már megvolt, a mikor is egy András nevű lakosa gyujtogatás vádja miatt a váradi istenitéleti szék elé volt idézve. Hajdan nem a mai helyén, hanem az ú. n. „Egyház-szigeten” állott. Birtokosai voltak: a XV. században a váncsodi Horváth család, a XVI. században a Váncsodi, Vajay és Dombrády családok, azután a Parlagi és Fodor családok, a mult század első felében pedig a Szilágyi, Gazdagh, Csapó, Lányi, Tóth, Török, Géczy, Zilahy, Farkas, Budaházy, Miskolczy, Lovassy, Vajda, Beliczay, Olasz, Sághó és Balogh családok. Most Vécsei Arnold örököseinek van itt nagyobb birtokuk. A református templom 1791-ben vályogból készült, 1802–6 között pedig kőből építették fel. Az egyház birtokában 1649-ből származó érdekes ezüst-kehely van, mely Literáti Lukács ajándéka, egy másik pedig 1687-ből való. A község irattárában, valamint a Szilágyi, Zsiday és Tóth családok leveles-ládájában számos érdekes régi oklevél található. A községhez tartozó dűlő-elnevezések némelyike történeti jelentőséggel bír. Így a „Telek-dűlő” elpusztult falu helye, a „Guszár-dűlő” szintén az elpusztult Guszár község emlékét tartja fenn; „Annók fenekének” nevezik a Guszár Anna birtokán volt mocsaras földrészletet, a „Nemes”-, „Seres”-, „Tomjad”-sziget dűlők mindegyike egykori 162tulajdonosának nevét örökíti meg. A lakosok önkéntes tűzoltó-egyesületet és temetkezési egyesületet tartanak fenn. Ide tartoznak Gyapáros, Ölyvös, Rekettyés, Berettyómellék és Szík puszták is.
A váncsodi zsilip.
Fekete S. felvétele.
