Családok az Anjouk alatt.
Családok az Anjouk alatt.
Az Anjouk uralkodása alatt a következő családok jutottak nagyobb jelentőségre:
Czibak. (Ártándi, gyulavarsándi és palotai). 1330-ban már osztoznak Szeghalom, Csökmő, Begécs, Írász, Péntekülése és Bökény birtokokon. Egyik ága a csanádmegyei Szőregen volt birtokos s innen szőregi előnevet viselt.
1335-ben Czibak fia Mihály Palota, Mindszent, Marja, Vadász, Szőreg, Keszteg, Esküllő- Ürgeteg, Csécske, Fancsika birtokosa. Mihálynak két unokája a család két főágának megalapítója. László fia Ozsvát a palotai, László testvérének, Jánosnak hasonnevű unokája a géresi ág őse. A palotai ágból származott: Imre váradi püspök (1526–34), a géresi ágból: András, Bihar vármegye alispánja (1534–52).
Cyne de Ér-Olaszi. Péter 1319-ben tűnik fel. Fiai: László váradi kanonok (1332–51) és Marót, a ki István vajda oldalán vett részt a nápolyi hadjáratban († 1353 táján).
605Csáky. A család első ismert őse: Adas László fia Peleskei vagy Piliskei István (1352–96), a ki Nagy Lajos uralkodása idejében tűnik fel László testvérével (1358–79) Szatmár vármegyében s apai ágon az Ákos, anyai ágon a pártütő Barsa nemzetséggel volt rokonságban. Ez a Piliskei István, a kit egy oklevél Zsidó pestvármegyei helység után Zsidainak nevez, fiaival Miklóssal és Györgygyel 1396-ban Körösszeget nyerte, Szent-Katalin-Asszonyfalvával, mely nem más, mint a város középkori neve. Miklós és György 1401-ben hadi érdemeik jutalmául Csák (ma Csákova, Temes vármegyében) várost nyerték Zsigmond királytól, melyet ugyan 1395. előtt bírtak, de ekkor Adorján váráért elcserélték. (Fejér – X. 4. 65.) Zsidai Istvánnak a már említett Miklóson és Györgyön kívül még két fia volt: Péter (1379–96) és II. István (1401–24).
Miklós 1379–26 közt Temes, Békés és Bihar vármegyék főispánja, utóbb erdélyi vajda, 1403-ban azonban Nápolyi László pártjára állván, a felkelés leveretése után kegyvesztetté lett s csak 1421-ben nyert kegyelmet, jóllehet főispáni méltóságában megmaradt. Fia Mihály 1430–70 közt Bihar vármegye főispánja; 1445-ben Csökmő, Barsa és Darvas örökség útján került birtokába, melyeket közbenjárására Kis-Károlylyal együtt Békésből Biharba kebeleztek át. (Karácsonyi: Békés vm. I. 221.) Mihálynak nem maradtak utódai. A családot a fenti Miklós testvére György, a székelyek ispánja terjesztette tovább. Fiai: Ferencz (1440–61) Bihar vármegye főispánja, kitől a család tovább származott, ennek testvérei: György († 1448-ban a rigómezei ütközetben) és László († 1429) váradi kanonok. (Karácsonyi czikke a Turul 1893. évfolyamában. 3. sz.)
Kórógyi. István 1326-ban Kis-Károly körül birtokos.
Meszesi. 1341-ben nyerték királyi adományul Ősi, másként Telki birtokot.
Toldy (nagyfalusi és péli). E családról csak 1324-től kezdődőleg vannak adataink. Egyik sarja Miklós 1372–83 között Szabolcs, Heves és Bihar vármegye főispánja. György hasonlóképen (1372–82) Bihar vármegye főispánja. Ez az ág Zaránd vármegyében is birtokos volt s utolsó sarja Pál († 1433), Szent-Mihályt bírta, mely nem más, mint Nagyfalu; ezen kívül Szent-Miklós is birtokukban volt. A család másik ága előnevét Szalontáról vette. Ez a XVI. század elején tűnik fel.
Zomlini. A család nevét Kis-Zomlin helységtől vette, hol már a XIV. század közepén birtokos volt. Egy tagja, Mihály 1379–1410 közt országbirói jegyző volt, ennek fia Gábor tömeges oklevélhamisítás miatt 1448-ban máglyára itéltetett. Birtokait: Zomlint és Septelyt, fiai eladták István testvérének, a ki 1454-ben a kápolnai pálosoknak adta.
Zólyomi (albisi). 1373-ban tünik fel a vármegyében. 1385-ben Albisi László fiai: Márton és Dávid rokonaik Barsa nb. Beke főispán fia társaságában hatalmaskodnak. (Fejér – X. 3. 18.) 1401-ben Albisi Márton fia Dávid zólyomi főispán és Lőrincz biztosítékot nyernek Székelyhídra, melyet 1402-ben királyi adományul kaptak. (Bunyitay – III. 3. 15.) 1417. táján fölveszik a Zólyomi családnevet. 1460-ban várépítési engedélyt nyernek.
