Sartivánvecse-nemzetség.
Sartivánvecse-nemzetség.
A XIV. század folyamán letelepült nemzetségek közül a Sartivánvecse jut nagyobb jelentőségre.
E nemzetség, mely a tatárjárás után, 1245-ben Békés vármegyében tűnik fel, a XIV. század elején, 1319-ben Bors helység birtokosa, (Anjouk. okmt. I. 497.) honnan a Borsi családnevet vette, de ezen ágnak a XVI. század elején magvaszakadt. Utolsó ivadékai István fiai: Mátyás, Zsigmond és Lajos (1505). A nemzetség másik ága Bajon helység után (ma Nagy-Bajom), a Bajoni családnevet vette fel. Első ismert őse Bajoni Pál (1272), ennek fia Hektor 1330 körül, ennek fia László 1350-ben a váradi püspökkel perel. Demeter 1342-ben salgói várnagy. A fenti Lászlótól a család, magvaszakadtáig, a következőleg ágazik szét: László fia János 1390. táján, ennek fia György, 1423-ban a váradi püspökkel perel, neje Ohati Mihály leánya Kata, fiai: István és László 1439. táján unokatestvérökkel viszályba elegyedvén, őt megölték, de 1441-ben kegyelmet nyertek, bizonyos feltételek alatt, melyeket István nem teljesített. István különösen a harcztéren tünt ki; Hunyady János legvitézebb 604fegyvertársainak egyike volt. 1458-ban megveszi Szerepet és a hozzátartozó birtokokat 300 arany forintért. István fiai: István és Miklós. Az utóbbinak fiai: János a vármegye követe (1505), Benedek és István váradi kanonok. János és Benedek Verbőczy bizalmasai közé tartoztak, kinek befolyása révén a mohácsi vész után, Szapolyai pártjára állottak. Benedek, neje Bodó Anna után megszerezte a Ráskay örökséget s fivérének Jánosnak halála után egyike lett a Szapolyai-párt főembereinek, de 1542 után Ferdinánd pártjára állott. † 1547. előtt. Gyermekei: Ferencz, István, János, Kata és Zsófia. Ferencz 1556-ban magtalanul elhalván, a bajoni uradalom István kezelése alá került, ki 1565-ben szintén magtalanul halt el. János pedig 1566-ban szigetvár védelmében esett el. Az egész vagyon Zsófiára, Pászthory Jánosnéra szállott. (Géresi Kálmán: Gr. Károlyi oklt. III. kötet.)
