Babonák.
Babonák.
Az oláhok között a babonás hit nagyon el van terjedve. A magyarság körében ismert és mindenütt elterjedt babonák itt is otthonosak; de ezenkívül számos olyan is, a mely máshol nem ismeretes. A legelterjedtebb babona az, hogy ha a gyermek súlyos beteg, más keresztnevet adnak neki, hogy felgyógyuljon. Szentül hiszik, hogy ezzel a halált megtévesztik, mely a másnevű gyermeket nem viszi el. Az új nevet nagyon sok esetben azután holtig megtartják, a mi később nagyon sok bonyodalomra ad okot. Szintén eléggé elterjedt babona, hogy kedden este és a pénteki napon nem dolgoznak, mert azt tartják, hogy a mit dolgoznának, azt a márcz szára (kisértet) elvinné. Ez a babona azonban némely helyen változik, a mennyiben, mint pl. Csohajon, minden mást dolgoznak, csak nem sütnek és nem fonnak. Viszont azonban nem is fésülködnek, azt tartva, hogy ha megtennék, kihullana a hajuk. Ugyancsak Csohajon azon a napon, a melyen sütnek, sohasem 235vetnek. Buntyesden azt tartják, hogy azt az embert nem fogja az átok, a ki az ingét kifordítja; a ki pedig éjjel a kútból vizet iszik és azon háromszor végig nem fúj, beteg lesz tőle. Általánosan elterjedt babona a ráolvasás is, a mit deszkintálás-nak neveznek. Bogdán-Szóvárhegyen szitkozódásaikban a dráku (ördög) szót sűrűn emlegetik és pedig rendesen a 7-es, 40-es vagy 400-as számmal együtt és ettől, habár okát adni nem tudják, nagyon félnek.
Ugyancsak elterjedt babona az is, hogy a mikor a menyasszonyt esküvőre vezetik, háromszor megfogja a harangkötelet, hogy három évig gyermeke ne legyen. Henkeresen a halottasház ablakában vizet tartanak, hogy az elhunytnak haza járó lelke ne szomjazzon. A ki a tavaszi első menydörgést meghallja, kővel kopogtatja meg a fejét, hogy abban az évben a hideg ki ne rázza. A tej és a tehén is sok babonára ad okot. A legelterjedtebb az, hogy tejet addig ki nem adnak, míg meg nem sózzák. Kakacsenyben azt tartják, hogy ha a tehén bundára ellik, akkor a boszorkányok nem vihetik el a tejét, mert a bunda szálait nem tudják megszámlálni. Robogányban azt hiszik, hogy ha egy már használaton kivül álló borona alá ülnek, meglátják azt a boszorkányt, a ki a tehén tejét elviszi. Alsó-Dernán tejbe mártott újjal húznak keresztet a tehénre, hogy tejét el ne veszítse, Kőalján pedig Szent György-napkor a bejáratokat csipkerózsákkal rakják be, hogy a boszorkány a bokrok között fennakadjon. Sólyomban az ellős jószág farkára és nyakára vörös szalagot kötnek, hogy a boszorkány meg ne ronthassa. Gyalányban üres edényt vivővel találkozni, illetőleg vele szembe menni, szerencsétlenség. Nagy-Báródon azt tartják, hogy az az ember képes a szemeivel igézni, a kit elválasztás után újra szoptattak. Kőalján tűzvész esetén szitát tartanak a szél ellen, hogy a tűz tovább ne terjedjen, Rienyben pedig a tűz terjedését úgy akarják meggátolni, hogy egy asszonynak szitát vagy rostát tesznek a fejére, melylyel a tüzet körüljárja. Kakacsenyben azt hiszik, hogy a jégverés eloszlik, ha a fejszét a küszöbbe vágják. Tulkán a beteg lábnyomának megfordítását hasznosnak tartják a betegre nézve. Oláh-Szent-Miklóson tavasz elején a kertekben tüzet raknak, hogy a rossz szellemeket elűzzék. Kristyóron, a mikor a gazda vetni megy, aznap semmit sem szabad a házból kiadni, mert különben a vetés kárba vész. Papfalván azt tartja a leány, hogyha egy legény kapczájából látatlanul egy darabocskát ellopnia sikerült, akkor az a legény kénytelen őt elvenni. Vaskoh-Szelistyén szentül hiszik a leányok, hogyha karácsony első napján hajnalban hozzá férhetnek a haranghoz és megkondíthatják, vagy ha valakinek a marháit lopva, látatlanba kiköthetik az istállóból, akkor egy éven belül férjhez mennek.
A vármegyében élő kevés számú tótokról nincs mit mondani, miután számuk csekélysége nem nyujt elég anyagot szokásaik tanulmányozására. Nem is igen találunk náluk semmi figyelemre méltót és följegyzésre érdemeset; ép oly kevéssé az ujpalotai németekről, a kik ama vidék szokásait vették fel, a melyen élnek.
