Építkezés.
Építkezés.
A magyarlakta vidékeken az építkezés magyaros, olyan mint az alföldi községekben rendszerint lenni szokott. Módosabbaknál két szoba, közbül a konyha, ház végén a kamra; istálló és kocsiszín külön; szegényebbeknél egy szoba, konyha, legfeljebb még egy kis kamra. Kevés helyen utczahosszat, legtöbbnyirte tűzfallal az utczára, tégla- vagy deszka-csúcsfallal, leginkább fedett, elől nyitott tornáczczal, többnyire deszkakapuval és előkertek nélkül. Házaikat leginkább vályogból építik, de azért nem ritka a vert fal, sőt a fecskerakás sem. A háztető sima, fedő anyag a nád és némely helyen a zsupszalma. E szabály alól kivétel Derecske, a hol a csúcsfal paticsból van és csonka. A lakóház végében, de nem a házhoz építve, van az istálló és a kocsiszín és azonkívül külön, a lakóházon kivűl is, még egy sütőszoba, konyha és kamra. A házat és istállot egy fedél alatt szintén több helyen találhatjuk, többek között Okányban, Sarkadon, Komádin, Konyáron, Harsányban és Bihar-Püspökin. Patics-csúcsfalat még Berettyó-Ujlakon és Berettyó-Szent-Mártonban találunk. Előkerteket Érkeserűn, Nagykerekin, Csökmőn és Bakonyszegen, ablakos tornáczot Gáborjánban, Szent-Péterszegen, Nagy-kerekin, Kötegyánon és Érmihályfalván. Vakablakosat Bihar-Püspökin, Komádin és Székelyhídon. Nyüveden a lakosok a házépítés évszámát is kirakják a falon. Rácsos kaput különösen Bihar-Udvarin, Puszta-Ujlakon és Nagy-Kerekin találunk, faragványosat Szalárdon. A kutak általában kávásak és gémesek, sok helyen kerekesek is; mióta azonban a kutak fúrása mindjobban terjed, ezzel arányban a szivattyús kutak kiszorítják amazokat, sőt sokhelyütt már artézi kutak is vannak.
Ott, a hol magyarok és oláhok vegyesen laknak, már paticsfalu házakat is találunk, sőt egy helyen: Gyantán garádos tetőt; – Bihar-Diószegen, Ér-Adonyban, Kéczen, Monospetrin, Pecze-Szent-Mártonban és Sályin előkerteket. E vidékeken a házak díszítése is jobban dívik, úgy Darvason, Gyantán, Belényes-Ujlakon, Jánosfalván, Kéczen, Körösszeg-Apátin, Remetén, Sonkolyoson, Bélfenyéren és Pecze-Szent-Mártonban, a hol vagy az évszámot festik czifra koszorúban a ház falára, vagy az ablakok körül alkalmaznak 214kék, veres és sárga díszítést, vagy éppen tulipánokat, mint Kéczen. A kapuk sok helyen faragványosak, Felső-Ábrányban vesszőfonásúak.
Az oláh községekben, különösen a gör. keletieknél, általános a fából való építkezés, de azért sok vert falat és paticsot is találunk. Az egész ház rendszerint, – különösen a szegényebb vidékeken – csupán egy lakosztályból áll, a hol minden együtt van, sok esetben még az apró háziállatok is. Azok, a kik már tehenet vagy lovat tarthatnak, istállóval toldják meg a házat, mely azonban amazzal mindig egy fedél alatt van. A módosabbaknál már szobát, konyhát, néhol kamrát és istállót találunk és különösen azoknál az oláhoknál, a kik magyarok között, vagy magyarabb vidéken laknak, az istálló már különállóan van építve. A ház fedele rendesen gúlaalaku. A szegényebbek csépelt szalmával fedik házaikat. A szalmát jó vastagon a tetővázra hányják és rudakkal szorítják le, vagy sodrott szalmával kötik ki. A tehetősebbek már zsupszalmát használnak vagy deszkát. A háztető rendszerint meredek és magasabb magánál a háznál, egyrészt, hogy arról a hó és esővíz könnyebben lecsurogjon, másrészt, hogy széna vagy szalmapadlásul is szolgálhasson és hogy télen több meleget tartson. Ez építkezéstől eltérő oláh házak leginkább a magyarlakta vidékeken találhatók, különösen ott, a hol a magyarok többségben vannak. Itt már terjedelmesebben, czélszerűbben és a többi magyar házakhoz hasonlóan építkeznek. Habár egyes helyeken e házak akár a falaknak rikító szinekkel való díszítése, akár az építkezés egyes sajátságai által a többiektől különböznek, az összbenyomást és egyöntetüséget a legtöbb esetben nem zavarják. Előkertekkel nincsenek ellátva. Ilyeneket csakis Almaszegen és Hagymádfalván találunk. Ellenben sok helyen házaiknak külső falát szeretik díszíteni. Közepes községben a leányos házaknál az ablakok körül a falat kékre festik, ugyancsak az ablakok körül díszítik a falat Vizesgyán, Somogy-Uzsopa, Poklusa, P.-Hodisel, Oláh-Apáti, Krajova, Kimpány, Bél-rogoz, Sástelek, Kardó és Hagymádfalva községekben, míg Nagy-Tótfalu, Kis-Almás, Gyíres, Sólyom, Rontó, Petegd, Ó-Szent-Miklós, Kumanyesd, Fonácza, Cséffa, Belényes-Örvényes, B.-Szent-Miklós, Bél-Örvényes, Árkus, Ágris, Szarkó, Hájó, Ér-Kenéz, Csehi és Szakál községekben a falakat is különféle czifrázatokkal festik ki. Az alkalmazott színek veres, kék, zöld, sárga, de egy helyen: Petegden kék és piros szín mellett feketét is láttunk. A díszítés módja primitiv csillagokból, körökből, szabályos és szabálytalan egyenes vagy hullámos vonalakból áll és csak itt-ott látni virágalakokat is. A kapu legtöbbnyire sövényfonás és síma deszka, de azért sok helyütt rácsos, mint Almaszeg, Vámosláz, Szudrics, Sz.-Lázur, Szoldobágy, Vaskoh, stb. községekben, – és faragványos mint Nagytótfalu, Gyires, Sólyom, Rontó, Petegd, Kis-Koh, Cséffa, Hájó, Csehi, Less, Rézbánya-Város stb. községekben. A legtöbb oláh község bővízű hegyvidéken lévén, kutakat nem igen építenek, vagy legfeljebb ásott, u. n. földkutakat; a hol azonban a község víztől távolabb esik, ott egyszerű, nyitott, vedres kutakat használnak, melyekből kötélen lógó vederrel emelik ki a vizet. A magyarabb vidéken lakó oláhok már kávás és gémes kutakat használnak.
Ama kis területen, a hol néhány tót község van, vagyis a Rézhegységben, alig találunk jellemző építkezési módot, legfeljebb azt, hogy itt már néha garádos fedésű háztetőt is láthatunk, és hogy istállóikat rendesen különállóan építik és csak elvétve együvé. Itt-ott deszka-tetőt is találunk, de szobát és konyhát mindenütt elkülönítve.
A vármegyében lévő egyetlen német községben: Uj-Palotán az építkezés semmiben sem különbözik az alföldi síkságon dívó magyar építkezéstől.
215Legfeljebb a keresztalakra formált utczákban és a házak külsején tapasztalható tisztaság, csín és rend tűnik fel.
Nagy-Szalontai viselet.
Zsunk P. felvétele.
