Népszokások. Keresztelő.
Népszokások. Keresztelő.
Áttérve a népszokásokra, mindenekelőtt a keresztelővel kezdjük és a Komádiban dívó népszokásokat írjuk le, mint a melyek a biharvármegyei magyaroknál leginkább el vannak terjedve. Az itt-ott tapasztalható lényegesebb eltéréseket külön fogjuk felemlíteni.
A keresztelés – hacsak vagy az újszülött gyengesége, vagy más ok nem sietteti – a születés után első vagy második vasárnapon tartatik meg. A bába-asszony elsőben is meghívja a leendő keresztanyát. Azután sorra hívja a kijelölt jó ismerősöket, rokonokat. Mikor elérkezik a keresztelés napja, a meghivottak ünneplő ruhában és rendesen süteménynyel telt tállal összegyűlnek a komaháznál. Onnan a templomba mennek és a keresztelési szertartás befejezte után hazatérve a bába beajánlja előbb az anyának 221majd az apának és együttesen a jelenvalóknak a kisdedet, kit már most a keresztségben kapott néven nevez meg.
Délig beszélgetéssel telik az idő. Egyik szobában, vagy ha egy szoba van, az egyik, ú. n. felső ablak melletti asztalnál a férfiak, a másik szobában vagy egy másik asztalnál, vagy csoportban az anya körül a nők. Délben aztán ebédhez ülnek. Az asztalnak úgynevezett felső sarkánál foglal helyet a keresztapa s mellette a keresztanya, majd sorban a vendégek. Az ebéd rendesen csigatésztalevesből, apró marhasültből vagy birkapaprikás és sült tészákból áll, mely utóbbiakat a meghívott asszonynép hozza magával. Ebédnél a nők rendesen mézes vagy czukrozott bort isznak, melyből a férfiakat is megkínálják, A beszélgetés mind zajosabb lesz, a keresztapa felköszönti az újszülöttet és az új komákat, mit az apa szintén az új komákra mondott köszöntővel viszonoz. Közben-közben, a bába-asszony kezdeményezésére, dévajkodó, tréfás társalgás és danolás is járja. A népnek a barátság iránti szeretetét jellemzi, hogy egyik-másik férfi vagy nő hangosan kijelenti, hogy a jelenlevő N. N.-nel komaságot akar kötni; mire a bába mézesbort tölt a poharába s mindkettőt megkínálja, kik aztán e szavakkal: „hóttig tartson köztünk a komaság”, koczintanak s a poharakat kirürítik. Mindenik ilyen komaság-kötésnél az illetők egy kis ajándékot csúsztatnak a bába – mint közbenjáró – kezébe. Így azután az összes jelenlevők, kik még a többiekkel komaságban nem voltak, komaságot kötnek és ezentúl komának vagy komámasszonynak szólítják egymást. A gyermek pedig, ha felnő, mindenkit, a ki az ő keresztelőjén jelen volt, keresztapámnak, vagy keresztanyámnak szólít, de az őt keresztvíz alá tartót azzal különbözteti meg, hogy ídes keresztanyám megszólítással tiszteli meg. A keresztelő lakomán résztvevők mindaddig, míg a beteg anya nem lábbadozik, felváltva, de gyakran hárman-négyen is egyszerre, naponként egy-két komacsésze ítelt (rendesen csirke-becsinált vagy sült hús és tészta) küldenek neki. A kis gyermekre – általános felfogás szerint – az ídes keresztanyának ügyelni joga és tiszte, legalább addig, míg dedóba vagy eskolába fel nem adják. Ez a tisztség abban nyilvánul, hogy 2–3 éves koráig a gyermeknek az ídes keresztanya vásárkor mízest (mézeskalácsot) vagy játékot, kantusnak valót (felső ruha) vesz ajándékba, ha pedig a gyermek két-három éves kora előtt elhalna, az ídes keresztszülők veszik számára a kis koporsót és szemfödelet, a nagyobb korban elhaltnak koporsójára pedig művirág-koszorút tesznek. – A komatál dívik még Jákó-Hodoson, Zsákán, B.-Szent.-Mártonban, Borson, Érsemjénben és B.-Félegyházán, mely utóbbi helyen, mint Komádin is – komacsésze a neve.
Hosszúpályin az a szokás, hogy a falubeli gyermekek cserépkorsót csapnak az olyan ház ajtajához, a hol keresztelő van, és azután elfutnak. A bába a zajra kirohan, a gyermekek után fut, egyet elfog közülök, beviszi a vendégek közé és felszólítja, hogy azok közül keresztapát és keresztanyát válaszszon magának; a mikor ez megtörtént, a gyermek a kiválasztottak elé áll és kijelenti, hogy „kedves keresztapámnak és kedves keresztanyámnak hűséges keresztfia leszek”. A néphit itt azt tartja, hogy az az újszülött, a kit így cserépeltöréssel megtisztelnek, soha sem siketül meg.
