A törvénykezés elválasztása a közigazgatástól.
A törvénykezés elválasztása a közigazgatástól.
A bírói hatalomnak megváltoztatott gyakorlása a törvényhatóság eddigi jogát megsemmisítvén, 1869-ben kérvényt intézett a képviselőházhoz, hogy a törvényhatóságok jogköre azok további csonkítása nélkül mielőbb rendeztessék, hogy a bírák kinevezésénél a kijelölési jog megengedtessék, hogy az esküdtszéki intézmény életbe léptettessék, hogy a bírói felelősség kimondassék. A törvényhatóságoknak tervbe vett rendezése tehát élénk tevékenységre serkenti a vármegyét; rendkívüli közgyűlés hivatik össze, az új szervezetre vonatkozó terv kidolgozásával 150 tagu küldöttség foglalkozik. Majd az országgyűléshez felírattal fordul – kifejezést adván a tervezettel szemben érzett aggodalmainak s kiemeli a 48-iki törvényeknek megfelelő népképviseleti rendszer reorganizálásának helyességét és szükségességét egy állambíróság felállításának, olyan formán képzelvén azt, a minő a mai közigazgatási bíróság; – a tisztviselői felelősségre vonatkozólag pedig azon óhajának ad kifejezést, hogy a törvénytelenségekért a felelősség terhe alól senkit fel ne oldhasson. A midőn pedig 1871-ben leérkezik az igazságügyi miniszter rendelete, a mely a felállítandó kir. törvényszék, járásbíróságok s telekkönyvi hatóságok számának és székhelyének meghatározását tudatja a vármegyével, ez fájdalmának ad kifejezést, miután a követett eljárásból a Bihar vármegye területének és népességének figyelmen kívül hagyása tűnik ki. 1872. év elején történt meg a közigazgatás különválása az igazságszolgáltatástól, mely alkalommal a kijelölő bizottság első tagjaiul: Szunyogh Albert, Zilahy Lajos és Nagy György választattak meg, – báró Dőry József főispán által pedig Papp Szilágyi József gör. kath. püspök, báró Gerliczy Félix és Ritoók Zsigmond neveztettek ki.
