V. Ferdinánd.
V. Ferdinánd.
Az I. Ferencz halálával bekövetkezett trónváltozás alkalmával heves vita indult meg Ferdinánd czíme kérdésében. Beőthy az V. Ferdinánd czímzés mellett foglalt állást.
557Időközben a főrendek nehézségeket támasztottak az úrbér szabályozása tárgyában fölterjesztett törvényjavaslat ellen, mire a vármegye odautasította követeit, hogy az országgyűlés feloszlatását követeljék.
Az 1832–36-iki hosszú országgyűlés 1836. máj. 2-án véget ért. Még az utolsóelőtti űlésben Beőthy heves beszédet mondott a kormány ellen, az ipariskolák felállítása tárgyában beadott javaslatok visszavetése miatt. Az 1832/36 : 5. törvényczikk szabályozta a jobbágytelki állományt, mely a későbbi megváltásnál irányadó lett. Bihar vármegyében a szántóföld négy osztályba soroztatott: I. 26, II. 28, III. 30, IV. 32 hold terjedelemmel. A rétek a következőleg osztályoztattak: az I. 8, a II. 10, a III. 12 embervágó.
Az országgyűlés alatt megindult nemzeti törekvések a társadalmi térre is kiterjednek. Debreczenben 1833-ban, Váradon ugyanez évben alakul a „Biharvármegyei Casino.” – 1835-ben vetik meg a polgári lövölde alapját, 1840-ben alakul a „Biharvármegyei Gazdasági Egyesület.” – Az országgyűlés eloszlása után, a kormány az ezen országgyűlés alatt keletkezett „Társalkodási egyesület” tagjai ellen fordult.
Lovassy László, Nagy-Szalonta szülötte, a ki az egyesület levelező tagja volt, első sorban azzal vonta magára a hatalom haragját, hogy 1835-ben az erdélyi ifjusághoz, a Társalkodási Egyesület által intézett felhívást megfogalmazta. Midőn kiadták a parancsot az egyesület felségsértéssel vádolt tagjai ellen s Lovassy Ferenczet Nagy-Szalontán elfogták, Lovassy László maga jelentkezik Váradon, a királyi ügyészség előtt. Lovassy, bár 1834-ben kilépett az egyesületből, mint főbünös perbevonatott. Bihar vármegye közönsége 1836-ban tartott bizottsági közgyűlésében 1316. sz. alatt Lovassy elfogatása ellen felemelte tiltakozó szavát, de erre a kanczellária dorgatoriummal válaszolt, mire 1837-ben ujra felír az elfogottak ügyében, sőt Fényes Károly táblabíró vezetése alatt küldöttséget menesztett a nádorhoz Lovassyék érdekében. Maga az egyik elfogott atyja, Lovassy István személyesen megjelenik Pesten a királyi tábla előtt, hogy fiai és öcscse ügyében irásbelileg informácziókat nyujtson be, de hasztalan, mert bár Lovassy Ferencz szabadon bocsáttatott, Lovassy László 10 évi fogságra itéltetett, honnan csak testben és lélekben megtörve szabadult ki. – (A Lovassy László ellen folytatott perből néhány iratot Móricz Pál 1891-ben közzétett.)
Alig csillapodott le, a személyes szabadság megsértése miatt támadt közingerültség, midőn Lajcsák Ferencz váradi püspöknek 1839. márczius 15-én a vegyes házasságok ügyében kiadott pásztorlevele foglalkoztatta a közvéleményt. Beőthy a vármegye termeiben ismét hathatósan felszólalt a protestánsok sérelmei ügyében, sőt Lajcsák püspökkel a vegyes házasságok kérdésében levelezést is folytatott, de szenvedélyes hangja, melyet a püspök ellen használt, azt eredményezte, hogy az egész katholikus papság ellene fordult, mely egyesülvén az 1836-ban főispáni helytartóvá kinevezett Tisza Lajos pártjával, Beőthyt az 1839. évi követválasztás alkalmával Hodossy Miklós ellenében kibuktatta, de Hodossy jún. 27-én lemondott a követségről, mire az aug. 20-án tartott közgyűlésen ismét Beőthy Ödönt választották meg.
Beőthy ezen az országgyűlésen első sorban Bihar vármegyének a vegyes házasságok ügyében kelt sérelmi feliratát terjesztette elő, majd felszólalt az adó megszavazásánál, és a közteherviselés mellett foglalt állást. Az országgyűlés berekesztése után a hálás vármegye elhatározta, hogy arczképét a közgyűlési terem számára megfesteti.
A főispáni helytartó befolyásának ellensúlyozására a rendek nagy része Beőthy Ödönt óhajtotta alispánul. Beőthy ezúttal nem térhetett ki a közóhaj elől, 1841. május 10-én egyhangulag első alispánná választatott. Rövid ideig tartó alispánsága alatt a vármegyei közigazgatási új korszaka kezdődik. Alispánsága a megyei önkormányzat példányképe volt. Alatta a közigazgatás élénkebb, jótékonyabb, a törvénykezés gyorsabb, pontosabb és részrehajlatlanabb lett. (Csengery Ant. Tanulm. II., 36. l.).
Ellenfelei is keresték bíráskodását. Ő volt, a ki meghonosította az alispáni jelentéseket, fejlesztette a községi életet, előmozdította az anyagi jólétet és a közgazdasági kérdésekre is kiterjedt a figyelme.
558A megyei főorvosi állás betöltésének kérdésében azonban viszályba elegyedett a főispáni helytartóval, mely ügy rendkívül elmérgesedvén, felülről bizalomnyilvánítás rendeltetett a főispáni helytartó részére.
Az 1842. márczius 5-én tartott közgyűlésre becsődített vidéki nemesség, folytonos „nem adózunk” kiáltásokkal fogadta az alispánt. Az általános fejetlenség közepett végre Nagy József vármegyei táblabíró szóhoz jutott, kinek nagyhatású beszéde csakhamar megváltoztatta a helyzetet, a Beőthy ellen becsődített nemesség lelkesülten éltette a vármegye alispánját s ennek hatása alatt megszavazták a közadózás nagy elvét. (Hegyesi Márton: Bihar 1848/49-ben, 28. l.).
Így most már misem akadályozta, hogy az elveihez szigorúan ragaszkodó Beőthy az 1843/44. évi országgyűlésen a vármegyét ne képviselje. Megjelenése a már egybegyűlt követeket felvillanyozta. Mindjárt az első űlésen felszólalt, sajnálatát fejezvén ki a felett, hogy Zala vármegye nagynevű követe, Deák Ferencz hiányzik az országgyűlésről.
Nagyvárad. – A vár mai képe.
Saját felv.
Majd a magyar nyelv érdekében emelte fel szavát, nem akarván megtűrni, hogy az országgyűlésen a magyar nyelven kívül más nyelvet használjanak, majd az országgyűlési napló kinyomtatása, a szabad királyi városok rendezése s a megyei választások s végül a vegyes házasságok ügyében tartott nagyobb beszédeket.
A tisztujítás közeledtekor még Pozsonyból küldte meg lemondását az alispáni tisztségről. Az 1845. január 24-én tartott tisztujítás alkalmával hívei nem választhatták meg újból, mert nem jelöltetett, a mi fölötte elkeserítette a szabadelvű pártot s a főispáni helytartó önkénye ellen feliratot intéztek a királyhoz, mely tárgyalás végett a vármegyéhez visszaküldetett.
Míg a felségfolyamodvány ezt az utat megtette, nagyon gyakoriak voltak az összeütközések a két párt között. Beőthy egyik közgyűlésen fölhívta a főispáni helytartót, hogy a vármegye békéje kedvéért mindketten vonuljanak vissza a közszereplés teréről.
A deczemberi közgyűlésre, melyen a felségfolyamodvány volt tárgyalandó, a becsődített nagyszámu vidéki nemességgel szemben, a Beőthy vezérlete alatt álló szabadelvűek folytonos tanácskozásokkal akarták kifárasztani a nyers tömeget, vagyis az agyonbeszéléshez folyamodtak, czélul tűzvén ki, hogy 559addig folytatják a szónoklatokat, míg a kormánypárt kifogy a költségekből, melylyel a becsődített köznemességet együtt bírta tartani. – De a tanácskozás, a pártok közötti feszültség következtében, deczember 18-án vérengzéssé fajult.
Az ellenzék támadásai elől a főispáni helytartó a szomszédos kis terembe távozván, onnan fegyveres hajduk törnek be a közgyűlési terembe és feltűzött szuronynyal támadnak a szabadelvűek ellen, mire a kormánypárti kortesek is csatlakoznak hozzájok. Toperczer Jenő volt főjegyző, Bernáth József volt alispán, Beőthy Ödön díszkardjának hüvelyével fogja fel a reá mért csapást. A vérengzésnek csak a közbelépő katonaság vetett véget. Az általános zür-zavar közepett Tisza Lajos élete is veszélyben forgott, a kit Lőrinczy János mentett meg. Lukács György, a „Pesti Hírlap” levelezője, a ki szintén megsebesült, a véres gyűlésről küldött tudósítását ezzel fejezi be: „Így lőn, a tanácskozási szent terem nem védhely többé, hanem csatapiacz és majdnem temető hely.” (Millen. Tört. IX. k., 635–36. – O’sváth Pál i. m., 35 l. – Csengery: Tanulmányok II., 38. l. – Horváth Mihály: 25 év III., 73–81. l.) A vérengzés ügyében a helytartótanács csakhamar vizsgálatot rendelt el, de az egészen a szabadságharczig húzódott, végül teljesen abban maradt. (Hegyesi Márt. i. m.)
Az 1847. évi országgyűlési választások alkalmával, óriási vesztegetés következtében Beőthy ismét kibukott, de ekkor a szabadelvűek a kormánypárti követeknek ellenzéki utasítást szavaztattak meg.
