Báthori Gábor.
Báthori Gábor.
Bocskaynak rövid ideig tartó fejedelemsége alatt Várad ismét virágzásnak indult. Mint Erdély kulcsát különös figyelemben részesítették, végvári élet folyt ekkor Váradon, itt adtak egymásnak találkozót az erdélyi főurak s a hajduvilág vitézei. 1606. elején Sarkad is visszakerült magyar kézbe, bár a törvények értelmében nem volt véghely, mégis az ottani hajduság folytonos ellenségeskedésben állott a törökökkel. Bocskaynak 1606. deczember 25-én Kassán bekövetkezett halála váratlan fordulatot adott az eseményeknek. Halálának hírére a hajduság között csakhamar élénk mozgalom keletkezett, – miután kiváltságaik megszünésétől tartottak. Vezéröket, Nagy Andrást sikerült Báthori Gábor részére megnyerni, mindazonáltal az erdélyi rendek Rákóczy Zsigmondot választották fejedelemmé. Az új fejedelem csakhamar Váradon termett, hol alkudozások útján óhajtotta a hajduságot megnyerni, de hasztalan. 1608. márczius 5-én azonban Rákóczy Zsigmond lemondott a fejedelemségről s utódává Báthori Gábort választották, kinek csakhamar sikerült a forrongó hajduságot megnyugtatni, mert az 1608. márczius 28-án Érsekujvárott megujított zsitvatoroki béke értelmében, a hajduk kiváltságaikban megerősíttettek. Báthory Böszörményt és Pród falut adományozta a kállai hajduknak, mely adomány az 1610. szeptember 10-én tartott vármegyei közgyűlésen hirdettetett ki. (Varga Géza: Hajdu várm. leir., 5–27. l.)
I. Rákóczy György.
Az orsz. képtárból.
Alig foglalta el Báthori Gábor fejedelmi székét, a gaztettek egész sorozatát kezdte meg. Először Kornis Boldizsárt fosztatta ki a hajduk által Szolnok és Debreczen között, majd az egyes főurak nejeire vetette a szemét, s kicsapongó életet élt. Csakhamar összeesküvés keletkezett ellene, melynek élére Kendi István állott, de a fejedelemnek sikerült azt még idejében elfojtani. Az összeesküvők egy része elmenekült, a többiek életükkel lakoltak.
E sikeren felbátorodva, új hadi vállalatba bocsátkozott, de míg a morvaországi kalandon odajárt, Forgách Zsigmond felsőmagyarországi kapitány 1611. június 29-én 5000 főnyi seregével átkelt a Tiszán és Erdély elfoglalását tűzte ki czélul. Nagy András, a rettegett hajduvezér nem bírta Forgách átkelését megakadályozni, mire a hajduk Fekete Péter szoboszlai kapitány tanácsára meghódoltak. Az elbizakodott fővezér akadály nélkül vonult be Bihar vármegye területére, hol a kisebb erősségek, mint Kereki (július 6-án), Telegd és Sarkad egymásután birtokába jutottak, Váraddal azonban nem boldogult. Forgách ekkor Szabolcson és Szatmáron át Erdélybe vonult. Ezalatt Bosnyák Tamás, Forgách kapitánya, elfoglalta a Nagy András várát Bajont, mely hírre Nagy András Szebenbe szökött, már 508visszatért fejedelméhez, s az onnan nyert segélylyel Bosnyák Tamást Diószegnél megverte. A diószegi kudarcz következtében Forgách irányában, csakhamar megváltozott a hangulat a hajduk között is, meg Erdélyben is. Nagy András győzelme az első lökést adta egy újabb hajdu-lázadáshoz. Báthori ekkor (1611. október 9-ike táján) néhány száz emberével Váradra jött, mert Erdélyben már teljesen elvesztette lába alól a talajt. A következő-hajdu-mozgalom hirére természetesen nagyon megijedtek a királypártiak és 1612. április havában békét kötöttek Báthorival. De éppen ez a béke pecsételte meg Báthori bukását. A lázongó Nagy András hajdukapitánytól akként igyekezett megszabadulni, hogy Adonyban orozva meggyilkoltatta, mire a hajduk is elpártoltak tőle. Báthori magára hagyatva, a török segélylyel visszatérő Bethlen Gábor elől ismét Váradra volt kénytelen húzódni, hol élvezetekben keresett vigasztalást. A fejedelem abba a gyanuba esett, hogy Váradot török kézre akarja játszani. Forgách, kapva az alkalmon, hogy előbbi kudarczát helyrehozza, Dóczy András szatmári kapitány hadából Abaffy Miklós tokaji kapitány vezérlete alatt 2000 főnyi sereget küldött Várad alá. Báthori, keveselvén Abaffy csapatait, vonakodott kaput nyitni, sőt állítólag kijelentette, hogy Váradot a töröknek fogja átadni. Abaffy ezt minden áron megakadályozandó, a mint október 27-én Báthori kihajtatott a mezőre, hogy Abaffy csapatait megszemlélje, Géczy András és társai Szilassy János, Nadányi Gergely hajdukapitányok, valamint Basa János zászlótartó és Zámbó Balázs tokaji vitézek közreműködésével, a Pecze vize mellett meggyilkoltatta. Holttestét a folyóba vetették, azután Nagy Balázs udvari gyalogos kapitány Ecsedre szállította. Halálának hírére Dóczy is arra törekedett, hogy Váradot a magyar király részére megszerezze s Bihart a koronához visszacsatolja, de fáradozását nem koronázta siker, mert Abaffy, a helyett, hogy a zavart felhasználva, Váradot elfoglalta volna, a gyilkosság után, mint a ki jól végezte dolgát, Bécsbe ment jutalomért. (Angyal Dávid: Báthori Gábor uralk. – Századok, 1896. évf.)
Ifj. Bethlen István.
Az orsz. levéltárból.
Az 1613. évi országgyűlésen ismét felszinre került a hajduk ügye; a szabolcsmegyei követ élénk szinekkel ecsetelte azokat a garázdálkodásokat, melyeket főleg a biharvármegyei (Kaba, B.-Ujfalu, Álmosd, Margita, Kis-Marja, Nagy-Léta) szabad hajduk a vármegye területén elkövettek, miért is a hajdu szabadalomnak végleges eltörlését kérelmezte. Mintegy válaszul erre az előterjesztésre, II. Mátyás 1613. április 1-én megerősítette a hajdukat Hatház, Szoboszló, Vámos-Pércs, Polgári, Nánás birtokában, – kihagyva a biharvármegyei hajdutelepeket, – melyeknek sorsa ezáltal, az előbbiekétől különvált.
Egyuttal megkezdődött a hajduság állandó letelepedésének és szervezésének kora, mely körül főleg Forgách Zsigmond fejtett ki nagyobb tevékenységet. (Komáromy Andr. – Szabad hajduk, Akad. ért. XVIII. köt.)
Az 1636. okt. 6-án Nagy-Szalonta–Madarász alatt vívott csata térképe.
Huszár mérnök mult századi térképéről Rozvány György által vett másolat után.
