Kereskedelem.
Kereskedelem.
A kereskedelem előmozdítására szolgált az az útvonal, mely Szeghalomról, Csökmőn és Körösszegen át, Váradra vezetett.
A vármegye helységei közül a XIV., még inkább a XV. század folyamán mind többen nyertek vásárjogot. Várad, mint közlekedési központ, e téren is jelentőségre emelkedik, hova nemcsak a nyerstermények, hanem a gyári és kézműipari termékek is nagy mennyiségben hordattak egybe.
Vásárjoggal birtak a következő helységek: Bolcs vagy Bolcshida 1481-ben heti és országos vásártartásra nyert jogot. Debreczen 1405-ben és 1424-ben nyert vásárjogot. Királyi, sókamara és vámszedő hely volt. Nagy-Mihályfalva, Örvénd 1475-ben már vásárjoggal bírt. Székelyhíd 1417-ben országos, 1418-ban heti vásártartásra nyert engedélyt (Hazai Oklevéltár 319 okl.) Pata 1391-ben nyert heti vásárjogot a Zólyomiak kérelmére.
Telegdy István síremléke.
A Bunyitay V. tul. levő er. rajz után.
487Várad vásárjogát, miután a vásárjog-tulajdonos káptalan, a vásáron megjelent kereskedőktől magas vámot szedett s azt leszállítani vonakodott, Mátyás király 1467-ben édes anyja Szilágyi Erzsébet városába, Debreczenbe helyezte át. Az új püspök közbenjárására azonban a káptalan vásárjoga tárgyalás alá vétetett, mely alkalommal a káptalan, Imre király 1203. évi s Nagy Lajos király 1356. febr. 27-én kelt adománylevelére hivatkozott. Ezzel szemben az ügyben leginkább érdekelt nagyszebeni , kolozsvári éa brassai polgárok követei II. Endre 1224. évi, I. Károly 1317. évi, Nagy Lajos királyok 1366. évi, Mária királynő 1383. évi és Zsigmond király 1387. évi kiváltságleveleit mutatták fel, melyeket az erdélyi káptalan 1428. márczius 30-án kelt kiadványa foglalt egybe.
A káptalan kérelmére Mátyás király 1478. február 17-én megengedte, hogy a legközelebbi szent héten tartandó váradi vásárra minden városbeli polgár elmehessen és addig, míg a fizetendő vám végérvényesen meg nem állapíttatik, vám ne szedessék, hanem „a püspök nevezzen ki egy jámbor férfiút, a ki a káptalan kiküldöttjének jelenlétében, a fizetendő vámokról számadást vigyen, írja jegyzékbe s vegyen mindenkitől biztosítékot.”
Április 15-én a Guthi Ország Mihály nádor elnöklete alatt tartott bíróság, az érdekeltek jelenlétében, újból tárgyalás alá vette ez ügyet s hosszas tanácskozás után végre akként szabályozta a vámot, hogy ezentúl minden árúra és kereskedelmi czikkre szekér szám vettessék ki a vám.
Az egyes vámdíjtételeket a következőleg állapította meg:
Egy posztóval megterhelt szekérért fizessen az eladó kereskedő 1 frtot, ezenkivül a kapuvám czímén jövet-menet 1/2 frt fizetendő. Üres szekérért 4 denár fizetendő. Dunai halat vivő szekértől, a halnak egy része természetben. Sós halat vivő szekértől, vásárkor egy illő nagyságu hal, máskor egy denár. Pokróczczal terhelt szekér után 25 denár, hagymás szekér után 2 denár, vagy két kötés hagyma, vasat vivő szekér után 1/4 frt és két vasvilla, gyümölcsös szekér után 5 denár, kendert és lent vivő szekér után 4 kötés len vagy kender, sót szállító szekér után 2 kősó, kisebb szekér után, melyet a nép komlónak hív, 8 denár, szénát, füvet, káposztát vivő szekér után 1 denár, gyapjut vivő szekér után 25 denár, kisebb mennyiség esetén 1 denár, 1 vég szürke posztó után 1 denár, 2 szürke vagy más olcsó posztóból készült köntös után 1 denár, lovakra való derékszíj, süvegek, női övek egy embernyi súly csomag után 1 denár, egy teher vadbőrből való gereznától 2 denár, báránybőr gereznától 1 denár, tengeri menyétbőr után 4 denár, minden pokrócz után, melyet az ember vállán hord, 1/2 denár. Kisebb pokrócztól (cserge) 2 denár, 100 bárány- vagy kecskebak- bőrből való kordovántól 4 denár, minden 10 juh- vagy berbécs- bőr után 1–1 denár, két ökörbőr után 1 denár, 3 kisebb ökörbőr után 1 denár, 100 róka- és menyét-bőr után 20 denár, 1 mázsa viasz után 6 denár, 1 mázsa faggyu után 1 denár, 1 veder méz után 1 denár, 1 hordó bor után 4 denár, 2 ökör után 1 denár, 3 tehén után 1 denár, 2 disznó után 1 denár, 4882 oldalszalonna után 1 denár, 1 eladó ló után 4 denár, 1 kecske után 1 denár és végre 100 kos után 4 denár. E vámdíj-jegyzéket a kolozsmonostori konvent 1478. május 20-án hiteles alakban átírva, az erdélyi városok részére kiadta. (Jakab Elek: Kolozsvár tört., Oklevéltár II. sz. okl.).
Mindennek daczára nem szünt meg a káptalan és a vásárosok közötti egyenetlenkedés. 1492-ben a káptalan ismét pert indított az erdélyi városok ellen, kapuvám nemfizetés miatt. Sőt még Szapolyai 1538-ban kelt levelével újból figyelmezteti a káptalant, hogy az erdélyi részek lakóit vásárra mentökben ne háborgassa s őket vagyonukban károsítani, vagy árúiknak Váradon leendő lerakására kényszeríteni ne merészelje. (Jakab E. i. m. I. k., 577. és 624 l.)
Telegdy István síremléke.
A Bunyitay V. tul. levő er. rajz után.
Láthatjuk, hogy a kereskedelmet akadályozó tényezők jelentékenyen hátráltatták a gazdasági viszonyok javulását. Már I. Károly király igyekezik ugyan e téren is javítani. 1325. október 16-án eltörölte Dózsa nádor fiainak Böszörményben bírt hetivásárjogát. Fülöp nádor 1323-ban eltörölte a gyapolyi vámot, de a Pelbárthidán gyakorolt vámszedési jogot újból megállapította. 1325-ben Károly király az Olasziban gyakorolt vámszedési jogot szüntette meg, de viszont annak Székelyhídon leendő gyakorlásában Dorog fia Péter fiait megerősítette. (Anjouk okmt., I–II.) I. Lajos király pedig Bihar, Zaránd és Békés vármegyék összes piaczi vámjövedelmét a váradi egyháznak adta. I. Károly Király 1312. július 20-án Nagy-mihályi Lőrincz fiának Gergelynek Nagy-Mihályon vámjogot adott (gróf Sztáray Okl., I., 40).
A XIV–XVI. században vámszedő helyek voltak:
Belényes, Bihar 1520-ban, Bolcs vagy Boleshida réve a Berettyón, Kölesér, Debreczen, Nagy-Böszörmény 1520-ban, Nagy-Mihály, Szalacs 1520-ban, Szalárd, egyúttal sókamara hivatal, Székelyhíd már a XVI. században, Széplak-Ábrány (Felső-Ábrány), Bályok 1520-ban, Csalános 1520-ban, Diószeg 1520-ban, Fugyi 1403-ban, Gáborján 1463- és 1520-ban Henczida, Károly 1410–1520-ban, Kereki, Léta 1520-ban, Orod, Pelbárthida, Pércs 1520-ban, Reszege 1520-ban, Remete, Semjén, Széltarló Ábrányból 1451-ben áthelyezve, Szent-Márton, Szent-Lázár, Telegd 1503-ban városi jelleggel bírt, Tamáshida már 1241-ben szerepel, még 1512-ben is vámszedő-hely (Haan: Békés vm. tört. okt. 114). Szomajom 1520-ban. (Csánki Dezső i. m. 597–601; Bihar vármegye vámösszeirás: Orsz. lev. Dl. 23,348).
