A fegyverletétel után.
576A fegyverletétel után.
A fegyverletétel után Paszkievics főhadiszállását aug. 14-én Váradra helyezte át, Cseodajeff hadteste Debreczenben maradt vissza, a Rüdiger parancsnoksága alatt álló hadtest pedig Nagy-Szalonta és Sarkad között helyeztetett el. A világosi fegyverletétel hírére a többi csapatok egymásután meghódoltak az oroszoknak. Vécsey hadtestéből 9 lovasszázad egyenesen Váradra szökött s ott aug. 20-án meghódolt Paszkievicsnek.
A fogoly honvédek, a fegyverletétel után, aug. 17-én Anrep orosz tábornok felügyelete alatt Sarkadra, onnan aug. 19-én Gyulára kísértettek s ott átadattak az osztrákoknak.
Görgei két testvére és két hadsegéde kíséretében augusztus 15-én érkezett Váradra s még az nap délután találkozott Paszkievicscsel. Innen írta fegyverletételre felszólító leveleit Klapkához és a többi hadvezérekhez, majd augusztus 26-án a mindenható Haynautól is megérkezett számára a kegyelem. Augusztus 28-án Görgei Klagenfurtba indult.
Az orosz elvégezvén a leigázás munkáját, miután az utolsó napok fáradalmait kipihente, megkezdte a kivonulást. Paszkievics és Rüdiger már augusztus 30-án elhagyták Váradot. Rüdiger még megelőzőleg augusztus 28-án Rulikovski Kázmér orosz dzsidás tisztet, a ki seregeinkhez az utolsó napokban csatlakozott a veszendőbe menő nemzeti ügy védelmére, agyonlövette. Sírja fölé még 1849-ben két lelkes honleány egy kis keresztet tűzött, mely miatt azonban a hatalom üldözését vonták magukra.
Az orosz hadak kivonultával megkezdődött a vérbosszú, az üldözés korszaka. Váradon máglyaszám égették el a Kossuth-bankókat. Az Aradon október 5-án kivégzettek között ott találjuk Láhner György és a nagyváradi születésü Nagy Sándor József tábornokokat. Az előbbi mint a váradi fegyvertár parancsnoka szerzett kiváló érdemeket a nemzeti védelemben.
Ezenkívül még, az aradi haditörvényszék ítélete következtében, okt. 25-én végezték ki a vármegye egyik sarját, Kazinczy Lajos tábornokot, okt. 10-én Csányi László közlekedésügyi minisztert, a kit a fegyverletétel után Váradra s innen az oroszok kivonulása után Pestre hurczoltak. A pesti haditörvényszék áldozatai között ott találjuk Szacsvay Imrét, Várad első népképviselőjét, a ki Világos után Talpason rejtőzött, de rejtekhelyét felfedezték, Pestre hurczolták s ott október 24-én kivégezték. A pesti hadi törvényszék kötél által való halálra itélte báró Bémer László váradi róm. kath. püspököt is, de Haynau 1850. márczius 5-én, a halálos itéletet 20 évi várfogságra változtatta át.
A bihari honvédtisztek közül osztrák közlegényekké soroztattak: Gorove Antal, Lovász Gábor, Beőthy Sándor, Lovassy András, Kalotay Vincze, Verner László, Szücs István, Bakacs Sándor.
November 11-én Pröczl, utóbb Pereczi Mihályt, ki a Kresz lovasokkal N.-Váradon át jött, és Mezey Károlyt kötél általi halálra ítélték, a mit azután 18 évi várfogságra enyhítettek. Deczember 5-én Simonfy József és Leitner Nándor alezredeseket kötél általi halálra ítélték, a mit 16 évi várfogságra változtattak. Ugyanekkor itélték Petrovics András huszárszázadost 10 évi várfogságra. Deczember 18-án Marsó Imre nemzetőri és Beőthy György honvéd-alezredeseket ítélték kötél általi halálra, melyet 15 évi várfogságra szelídítettek. Február 15-én Lukács Dénes ezredest golyóra, majd 16 évi várfogságra és B. Meszina Istvánt 10 évi várfogságra itélték. Máj. 4-én itéltetett Jelencsik Imre százados előbb golyóra majd 11 évi várfogságra.
Az 1850. január elején megkezdte a működését a váradi haditörvényszék, mely 8 halálos itéletet hozott. A váradi várban szintén számosan voltak fogva. Itt volt elzárva Nagy István református pap, a ki 1851. október 31-én szabadult ki, Teleki Blanka grófnő, a kit később Kufsteinba szállítottak, továbbá Czuczor Gergely, a papköltő, Bémer püspök, Lonovics kalocsai érsek, gr. Haller Sándor, Sillye Gábor, a hajdukerület kormánybiztosa, a kit később szintén Pestre hurczoltak s ott 1850. október 7-én kegyelemből 10 évi várfogságra itéltek. Hosszabb vagy rövidebb ideig voltak még Váradon elzárva: Aidinger, Bezdédy, Bobory, Berzsenyi, Blátky Vilmos, Fiáth, Gál György, Gázsy, Govrik, Horváth József Kecskemétről, Hellmann, Hodossy, Halom Ádám, Irinyi János, Jekelfalussy, Kolozsi György, Kovács, Klampaszky, Kóczán Béla, Kékessy, Kajetán, Lázár 577Miklós, Molnár, Nyáry, Pados, Palkovics, Proteán, Rákóczy Hugó, Ráday, Reviczky, Szalay, Szurgoly, Schrőder, Schné László, Szekeres.
Tisza Kálmán.
Az orsz. képtárból.
A nagyobb külföldi államfogházakban voltak elzárva a most vagy később a Bihar vármegyében szerepet vitt hazafiak közül a következők: Olmützben: Kökényesy Szaniszló, Szlávy József, Földi János, Jakab Mihály, Fényes Dénes, Ambrus János, Rómer Flóris. Josefstadtban: Hodossy Miklós, Hankovits György, Bige Károly, Szépszöghy Ferencz, Komáromy György, Pajor István, Komáromy Lajos. Kufsteinban: Reviczky László, Somogyi József.
Míg az itthon maradt hazafiak börtönökbe jutottak, sokan a hontalanság keserű kenyerét ették. Július 20-án az Ihász Dániel parancsnoksága alatt álló 55-ik zászlóalj egy része Oláhországba szorult, ezek utóbb a törökországi emigráltakhoz csatlakoztak, a kik között ott volt az aug. 23-án vívott mehádiai utolsó összeütközés után Orsovánál török földre szorítrott bihari 27-ik honvédzászlóalj legnagyobb része is. Beőthy Ödön előbb Csanád vármegyében vonta meg magát, majd a Dunántúlon és Bécsen át, sok hányattatás után, szerencsésen kimenekült a külföldre. Vargha István, a ki Szemerével együtt a koronát Orsovánál elásta, szintén kimenekült s utóbb Londonban telepedett le. (A szabadságharcz történetének tárgyalásánál főforrásul Hegyesi Márton idézett műve szolgált, az újabban közzétett adatok kiegészítésével.)
