A szabadságharcz előzményei.
A szabadságharcz előzményei.
Míg a pozsonyi országgyűlésen egybegyűlt rendek közt, február havában már előre vetették árnyékukat a bekövetkezendő nagy események, addig Bihar vármegye még mindig a megelőző évek pártos küzdelmeinek hatása alatt állott. A márczius 9-én tartott megyegyűlés, melyen a főispáni helytartó és az első alispán távollétében Sántha György másod-alispán elnökölt, három napi szenvedélyes vita után eredménytelenül szétoszlott, s az elnök, esetleges újabb vérengzéstől tartva, a helytartótanácshoz tett jelentést.
A pesti események hírére azonban a forrongó pártszenvedély egy csapásra megszünt. Sántha alispán újabb közgyűlési határnap kitűzése czéljából, márczius 20-ára tanácskozmányi űlést hívott egybe, mely a betóduló polgárság részévetelével népgyűléssé alakult át.
E népgyűlés elfogadta a pesti 12 pontot s egyszersmind a népszerűtlen Reviczky visszahívását követelte. A közrend fentartására az otthon maradt Beőty Ödön vezérlete alatt nemzetőrség szerveztetett. Sántha alispán példájára a megyei tisztviselők feltűzték a nemzeti szalagot; példájuk csakhamar követésre talált, nemcsak az egybegyűltek, hanem a Váradon állomásozó cs. kir. katonaság körében is. A népgyűlés határozatainak szövegezésével az ifju, nagytehetségű Lukács Györgyöt bízták meg. A közgyűlés határnapjául márczius 27-ét tűzték ki. A népgyűlés békét hozott létre a közel két évtizedig háboruságban volt két párt között, a mely e naptól fogva vállvetve működött közre a haza javára.
Márczius 21-én nagy ünnepélyek színhelye volt a vármegye székvárosa, melyek másnap is folytak, midőn Beőthy Ödön gróf Batthyány Lajosnak miniszterelnökké történt kinevezését az ünneplők között kihirdette.
Tisza Lajos, a vármegye főispáni helytartója, Sántha alispánhoz intézett levelében, egészségi okokból a közigazgatás vezetését teljesen a másod-alispánra bízta, ő maga pedig a fővárosba utazott. Az 1848. márczius 27-én Sántha alispán elnöklete alatt tartott közgyűlésen felolvastatván István nádor kir. helytartó leirata és Papszász Lajos követi jelentése, az egybegyűltek elhatározták, hogy Beöthy Ödönnek a vármegye főispánjává leendő kinevezése érdekében felírnak a miniszterelnökhöz. Egyúttal elhatározták a nemzetőrség szervezését, melynek elnökéül Beőthy Ödönt, helyetteséül Klobusiczky Jánost választották meg.
Időközben Szemere Bertalan belügyi miniszter a főispáni helytartót április 16-án állásától felmentvén, április 20-án Beőthy Ödönt nevezte ki a vármegye főispánjává.
A május elsején, szabad ég alatt tartott közgyűlésen, melyen már a községek képviselőtagjai is részt vettek, hirdették ki a szentesített 1848. évi törvényeket. Másnap (május 2-án) nagy lelkesedéssel iktatták be Beőthy Ödönt főispáni méltóságába.
Beőthy kinevezése különben is jó hatással volt a kibékült pártokra. Az alatta tartott első tisztújítás (május 23-án) teljes bizonysága a helyreállt egyetértésnek, midőn a régi konzervativ pártiak közül többen ismét megválasztattak. Alispánokul Miskolczy Károlyt, Thurzó Jánost és Sántha Györgyöt, főjegyzőül Csengery Imrét választották meg. Aljegyzők: Tar Imre, Verner László, Gorove Antal, Deczky Dániel, Beőthy Andor. Főügyvéd: Zilahy Lajos. Alügyvédek: Kovács János, Tokody Ágoston, Kellner József, Gozman János. Számvevő: Budaházy Ferencz. Hadi főpénztárnok: Verner László, házi pénztárnok: Novobáczky Ferencz, főorvos: Lukács János, főmérnök: Szász József, almérnök: Tóth Sámuel, levéltárnok: Jakab Mihály, segéd: Jakab Sándor. Fizetéses birák: Bagossy Lajos, Ambrus János, Nagy Sámuel, Jakabfy Joakhim, központi főszolgabiró: Stankovics György.
A váradi járásban főszolgabiró: Csanády Sándor, alszolgabiró: Komlóssy Antal, Bige Károly, Beliczay Ferencz, Miskolczy István, Servánszky Sándor. Esküdtek: Ungváry Orbán, Kőrössy József, Szacsvay Sándor, Janovics János, Ónody István, adószedő Nagy Sándor.
571A Sárréten főszolgabiró: Csanády István, alszolgabiró: Bige Márton, Derecskey Antal, Farkas Elek, Ercsey Lajos. Esküdtek: Puskár Balázs, Török István, Safrad Lajos, Komáromy Károly. Ide és az Érmellékre orvos: Ercsey Imre, adószedő: Bagossy József.
Az érmelléki járásban főszolgabiró: Miskolczy Lajos, alszolgabirák: Fráter Ferencz, Laky Lajos, Lakatos László, Juhász József, Baranyi Menyhért. Esküdtek: Ármos Bálint, Szilágyi Zsigmond, Szakál László, Garán Dániel, Fráter Imre. Adószedő: Patala Ferencz. Előbb Dobozy Menyhértet választották főszolgabiróvá, de ő honvéd akart lenni s a választást nem fogadta el.
A n.-szalontai járásban főszolgabiró: Szabó József, alszolgabirák: Lovassy Ferencz, Márkus Ferencz, Stéger János, Fónyad László, Tokody Győző. Esküdtek: Sántha Gyula, Klobusiczky István, Ercsey Sándor, Koszta Márton, Pálinkás Imre. Adószedő: Kapássy Mihály.
A belényesi járásban főszolgabiró: Ambrus József, alszolgabirák: Vertán Endre, Sughó László, Középesy Gyula. Esküdtek: Sztupa Ignácz, Buzáth Simon, Markovits Dénes, Péchy György. Adószedő: Vertán Antal.
Csendbiztossá az Érmellékre Szakál Pál.
E tisztviselők közül sokan, mert honvédek akartak lenni, a választást nem fogadták el és ekként a június 26-iki gyűlésen 1-ső alispán lett Thurzó János, 2-od alispán Miskolczy Lajos. Az Érmelléken főszolgabiró Dobozy István, Belényesbe Ambrus József helyére Beliczai Ferencz s Beliczai helyére Sztachó Károly, Gozman János helyére alügyészül Szervánszky Lajos és a Sárrétre Csanády István főszolgabiró helyére Csapó Lajos, Csapó helyére Lestyán Károly, Fráter Ferencz helyett érmelléki szolgabiróvá Végh György. Segéd-levéltárnokká Gyöngyösy László, Tar Imre és Gorove helyett Szarukán Gergely, Szász Ágost, központi esküdtté Marzsó Lajos, belényesi esküdtté Markovits helyére Novák János stb.
Június 26-án voltak az első képviselő-választások. Bihar vármegye 12, a Várad-Ujvárossal egyesített Várad-Olaszi egy képviselőt küldött a nemzetgyűlésre. A választások nem folytak le mindenütt rendben. Hosszú-Pályiban és Magyar-Csékén zavargások, sőt véres verekedések voltak.
Mikor a magyar hadügyi miniszterium megkezdte működését, a Nagy-Váradon állomásozó 37. gyalogezred parancsnokához, Vetter Antal alezredeshez is rendeletet intézett, a zászlóaljnak a magyar alkotmányra leendő felesketése és a fölösleges fegyvereknek a nemzetőrség részére leendő kiszolgáltatása végett. A budai parancsnok ugyan titkos utasítást küldött, hogy várja be a további parancsokat, de Vetter május 30-án felesküdtette a zászlóaljat, július 7-én pedig az alvidéki lázadók ellen indult.
