A vármegye járásai.
A vármegye járásai.
Időközben a helytartótanács Budán visszaállíttatván, 1861. elején az észak- és délbihari főnökségeket feloszlatták, míg a kerületi főtörvényszék és a megyei törvényszékek 1861. április végével szüntek meg. A tiszántúli kerületi táblát is visszaállították, Debreczen székhelylyel. Ekkor Bihar vármegyében, közigazgatási tekintetben, az 1848. előtti állapotok állíttattak vissza. A vármegye öt járásra osztatott fel és minden járás szakaszokra. I. nagyváradi járás: 1. szakasz: Nagyvárad, 2. Nyüved, 3. Nagy-Várad, 4. Mező-Telegd, 5. Örvénd, 6. Rikosd. II. belényesi járás: 1. szakasz: Belényes, 2. Belényes, 3. Vaskoh, 4. Cseszora. III. szalontai járás: 1. szakasz: Cséffa, 2. Szalonta, 3. Less, 4. Tenke, 5. F.-Tót, 6. Beél. IV. sárréti járás: (székhelye a Gyürüszegi puszta): 1. szakasz: Gáborján, 2. Vértes, 3. P.-Kovácsi, 4. Váncsod, 5. Esztár. V. érmelléki járás: 1. szakasz: Ér-Mihályfalva, 2. Ér-Semjén, 3. Kóly, 4. Székelyhíd, 5. Molnos-Petri, 6. Királyi. A főszolgabírák az egyes járások székhelyén, az alszolgabírák a szakaszok (aljárások) székhelyén laktak. Az esküdtek szintén az aljárások székhelyein voltak, de néhol az esküdt az egyes szakasz területén belül más helységben székelt. Így például a váradi járás 1. szakaszának szolgabírája Örvénden, az esküdt Élesden lakott.
Az 1861. február 14-én kibocsátott legfelsőbb kézirat, az országgyűlést április 2-ára összehíván, a tél vége és a tavasz eleje választási készülődésekkel telt el. A vármegye kerületei által választott képviselők túlnyomólag a határozati párthoz tartoztak. Hosszas vita után azonban az országgyűlésen a felirati párt győzött, de hasztalan, mert augusztus 22-én az országgyűlés feloszlott, egyúttal életbe lépett a provizorium, mely elsősorban a vármegyék megrendszabályozását tűzte ki czélul, minthogy – mint főleg Bihar is – az országgyűlés megnyílta előtt és az országgyűlés alatt, szabadon adott kifejezést érzelmeinek.
November 5-étől kezdve a látszólagos alkotmányosság helyére ismét a katonai uralom lépett. A novemberben tartott bizottsági közgyűlésen egybegyűlt bizottsági tagok előtt Miskolczy Lajos első alispánnal együtt az egész tisztikar lemondott. A közgyűlést különben a szuronyok oszlatták szét. A mondott tisztikar helyét azután nagy nehezen kinevezett tisztviselőkkel töltötték be.
580Bihar vármegye és Debreczen város élére Petrák János neveztetett ki, cs. és kir. biztosi, illetőleg főispáni helytartói minőségben, kinek helyét 1862-ben Hajdu Lajos főispáni helytartó foglalta el. A felzúdult közvélemény haragja főleg a kinevezett tisztviselők ellen fordult. Még a lelkészek, a róm. kath. püspökségi tisztviselők s gazdatisztek is több ízben adtak kifejezést ebbeli érzelmeiknek. A főispáni helytartó ugyan e tárgyban panaszos levelet intézett Szaniszló püspökhöz, de a püspök határozott hangú levélben megtagadta a főispáni helytartó abbeli kérelmét, hogy a hatósága alatt állók politikai meggyőződését befolyásolja. (Lopussny Gy. Á. i. m. 180–83).
1861-ben némi szoczialista jellegü mozgalmak is voltak észlelhetők a vármegye területén. A többiek között Bakonszeg község lakosai fellázadtak és a vízár alól felszabadult s a földesurakat illető földeken megosztozkodtak.
1862-ben Telkesden történt hasonló népmozgalom. A lázadók megfékezésére, Servánszky Lászlót, az élesdi járás csendbiztosát küldték ki, de a mint az erdőség által körülvett községbe utazott, az elrejtőzött s a vastagabb fák által védett lázadók a pandurokra tüzeltek s minthogy a csendbiztos alól a lovát is kilőtték, kénytelen volt hat pandurjával visszatérni. Ekkor a megyei hatóság két század cs. katonaságot küldött a lázadás elfojtására, illetőleg a rend helyreállítására; de a lázadók a katonaságot gonoszul kijátszották, mert az első éjtszakán, a falu összes népe, a hegyen levő erdőségekbe menekült. A katonaság néhány napig várta a nép visszatérését s midőn megunta, visszament Nagyváradra. Ezután Gr. Haller Sándor birtokos, volt főispán kérésére, a megyei hatóság, Servánszky mellé Mezidhradszky Frigyes nagyváradi, Németh János tenkei és O'sváth Pál sárréti csendbiztosokat küldte ki, a kik egy hajnalon, a falut három oldalról bekerítve, a népet úgy lepték meg, hogy azok sem elszökni, sem tömegbe gyűlve ellenszegülni nem tudtak.
