Bihar vármegye a szabadságharcz alatt.
Bihar vármegye a szabadságharcz alatt.
A Királyhágón túl rosszra fordult a nemzeti ügy. Baldacci báró, erdélyi parancsnok, november 13-án Urbán császári tábornok ellen Szamos-Ujvárnál csatát veszítvén, leírhatatlan zavar támadt Erdélyben. Kolozsvárról és az erdélyi vármegyékből tömérdek menekült érkezett a vármegyébe, sőt az erdélyi magyar sereg Élesdig, Csucsáig és a Báródságig visszaszoríttatott. A zavart még növelte az a körülmény, hogy a vármegyébe szorult seregek élelmezéséről kellett gondoskodni. Hodossy nem vesztette el lélekjelenlétét, Baldaccit Élesden elfogatta s a határ védelmezésére tett erélyes intézkedéseket. Decz. 5-én délután öt óra tájt, midőn már csüggedés szállta meg nemzetőreinket, 573egy töpörödött öreg katona érkezett Váradra, a kit a kormány küldött, a veszendőbe menő Erdély megmentésére. Bem volt, az erdélyi csaták későbbi rettenthetetlen hőse. Puszta megjelenése felvillanyozta a csüggedt váradi polgárokat, kik deczember 6-án fáklyászenével fogadták. Bem 7-én már a Feketetó mellett táborozó sereget kereste fel, itt eleinte nem nagy bizalmat gerjesztett, de már első intézkedéseivel lelket öntött a csüggedő seregbe.
A szalontai Kossuth-szobor.
Zsunk P. felvétele.
Riczkó Károly a csucsai előcsapattal deczember 19-én megtámadta a császáriakat Kis-Sebesnél és karácsonykor már Bem katonái fogyasztják a császáriak által megrendelt estebédet Kolozsváron. A hős hadvezér mellé erélyes kormánybiztos kellett. A honvédelmi bizottmány ekkor a tehetetlen Vay Miklóst felmentette s helyébe, erdélyi kormánybiztosul, Beőthy Ödönt nevezte ki. Bihart keletről nem fenyegette veszedelem. Midőn az országgyűlés és a honvédelmi bizottmány Windischgrätz hadai elől Debreczenbe menekült, Vetter tanácsára, Várad hadiszertárul jelöltetett ki. Január közepén az óriási hadiszertár már be volt rendezve. A várat, melynek parancsnoka Leitner Nándor honvédőrnagy lett, tökéletes fegyvertárrá alakították át. A felfegyverzési osztály főnöke, a február 18-án tábornokká előléptetett Lahner György ezredes lett. Pecze-Szőlősön puskaporgyárat állíttatott fel, Pecze-Szent-Mártonban pedig, Lukács Dénes alezredes vezetése alatt ágyúöntő-műhelyt. Itt készültek a „Ne bántsd a magyart” feliratú ágyúk.
A felruházási osztályt is Váradon helyezték el, melynek kormánybiztosává Lukács Sándor képviselőt nevezték ki, majd a Windischgrätz által feloszlatott katonanevelőt is Váradra tették át. Várad ez időben táborhoz hasonlított, de a vármegye is túl volt tömve; a többi között, több ezred számvevősége szállásoltatott el a vármegye területén. Míg a polgárok nagyrésze lelkesedve működött közre a szabadság megmentésén, addig, nem ugyan Bihar-megyében, de másutt, szép számmal akadtak olyanok is, a kik Windischgrätznek a fővárosba történt bevonulása következtében, a nemzeti ügy vesztét látták s az önkény szolgálatába szegődtek. Ennek megtorlására a debreczeni képviselőház február 13-án alkotott törvénynyel vésztörvényszékeket léptetett életbe. E rögtönitélő hadi és polgári vegyes biróságok egyike Váradon állíttatott fel. Elnöke Ambrus János, birái a polgári részről Jakab Mihály, Komlóssy Antal, a hadi részről pedig Szontág Sámuel százados és Fodor főhadnagy voltak. Működését már márczius elején megkezdette s júnus 20-án, a többivel egyetemben, megszünt. Az 1849. év első hónapjaiban lázas sietséggel készültek a tavaszi hadjáratra. A zászlóaljak és a tartalék fölötti felügyelet czéljából az egész ország 8 hadmegyére osztatott fel. Bihar a 6-ik hadmegyébe tartozott, melynek főparancsnoka Cserey Ignácz alezredes, már június 5-én megkezdte működését, az Erdélyből visszatérő Beőthy Ödönt pedig a szabadcsapatok alakításának ellenőrzésével bízta meg.
A vármegye területén Gázsy Imre, Reviczky László, Csanády István, 574Hatvany Imre és Vasváry Pál öt szabad csapatot alakítottak. Ezek közül a Gázsy-féle szabadcsapat többnyire a börtönből kiszabadult rabokból állott. (O'sváth Pál id. m.) A Csanády Istváné és a Reviczky Lászlóé pedig, melyek legelőször alakultak meg, Zaránd segélyére küldettek. A Hatvany-féle segédcsapat szintén Zarándba s onnan Erdélybe ment. Hatvany elbizakodott és fenhéjázó fellépésével teljesen elrontotta a Drágos János képviselő által, az oláhokkal május 6-án Abrudbányán megkezdett tárgyalásokat. Drágos tiltakozása daczára Hatvany szabadcsapata előnyomult, minek következtében harczba keveredett az oláhokkal. E kárhozatos fellépés következtében közel 5000 magyar esett áldozatul az oláhok dühének. Drágost, a békeközvetítőt is felkonczolták és hasonló sorsra jutott később, július 6-án a szintén Erdélybe rendelt Vasvári-féle szabadcsapat.
Az április 14-iki függetlenségi nyilatkozatot Nagy-Váradon 29-én hirdették ki nagy néptömeg, a vármegyei és a városi tisztviselők, a katonai parancsnokság és az egyházi rend főbbjeinek jelenlétében. A vármegye május 1-én tartott közgyűlésében tárgyalta, és Thurzó János alispán előterjesztésére, Csengery Imre főjegyző által szerkesztett felirattal válaszolt a nemzetgyűlésnek. Míg a vármegye nagy része hódoló feliratokkal fejezte ki örömét az új rendszer fölött, addig Beőthy Ödön határozottan hibáztatta a függetlenségi nyilatkozatot, s miután a június 6-án tartott közgyűlésen elnökölt, a főispáni méltóságról lemondott és Szivák helyére magát képviselővé választatta.
Az újonnan megalakult miniszterium a kormánybiztosi állásokat megszüntette, de mert Beőthy a főispánságról lemondott, Hodossy erélyére pedig szükség volt, Hodossy továbbra is kormánybiztos maradt.
Erélye főleg az ujjonczozás terén volt szembetűnő. A vármegye 7960 ujjonczot állított ki, melyből csak Szalontáról 200-nál többen voltak, Sarkadról pedig Márki Sándor 119 nemzetőrt jegyzett össze. Ha hozzávesszük, hogy a Máriássyaknak nevezett 37-ik sorgyalogezred 3-ik zászlóalja, mely egészen bihariakból állt, Vetter alezredes, a későbbi honvédaltábornagy parancsnoksága alatt, még a mozgalmak kezdetén a magyar ügyhöz csatlakozott s mely aztán Erdélyben és a Bánátban Bem egyik legkitünőbb zászlóalja lett s 1849. áprilban a 74-ik honvéd zászlóaljjá alakult át, – továbbá az önkéntes őrhadba, mely aztán Szépszögi őrnagy parancsnoksága alatt 123-ik honvédzászlóaljjá alakittatott, a szabadcsapatokba és a 10-ik honvéd zászlóaljba lépett önkénteseket, 12,000-re tehetjük a honvédek számát. (Hegyesi i. m. 212. l.) Ez óriási véradóra, melyet a haza oltárára tett, méltán büszke lehet a vármegye. Június 18-án Kossuth Lajos kormányzó Váradra jött, hogy itt Bem tábornokkal találkozzék. Kossuth a gör. kath. püspöki palotába szált, melynek erkélyéről Bem tábornokkal együtt, fáklyafény kiséretében, fogadta a polgárok üdvözletét, kiknek nevében Szacsvay Imre beszélt, mire Kossuth válaszolt. Ekkor már vészes felhők tornyosultak a haza egén, s az észak felől közeledő fergeteg hírére az öröm közé már aggodalom vegyült.
