Hübl Artur–Jakab István.
374Hübl Artur–Jakab István.
Hübl Artúr báró, tüzérkapitány a cs. és kir. közös hadseregben, született 1853. márczius 20-án Nagyváradon. Jelenleg a katonai földrajzi intézetben műszaki előadó. A katonai érdemkereszt és több külföldi érdemrend tulajdonosa. Vegyészeti és elektrotechnikai czikkeket írt a szakfolyóiratokba.
Illésy György, hírlapíró, született 1832. január 14-én Mező-Sason. 1848-ban mint tűzmester szolgált, de elfogták. Négy év mulva hazakerült s Debreczenben lapot szerkesztett. A Kisfaludy-társaság pályázatán feltünt kitűnő Oberon-fordításával. Később Jókai mellett dolgozott a Hon szerkesztőségében és 1871. október 21-én halt meg.
Munkái: Széchenyi emlékezete. (1860). Beranger dalai. (1860). Országos kistükör. (1865). Zrinyi Miklós. (1869). A nők munkaképessége és munkajoga. (1871). Illésy György költeményei. (1872). Nagy Magyarország, vagy négy szerzetes viszontagságos utja a magyarok őshazájába. (1873).
Imre Sándor, nyug. egyetemi tanár, a m. tudom. akadémia s a Kisfaludy-társaság rendes tagja, született 1820. augusztus 6-án, Hegyközpályiban. 1860-ban a debreczeni főiskola tanára lett és utána a kolozsvári egyetemen foglalta el a magyar irodalom és nyelvészet tanszékét, a hol tiszteletbeli doktornak választották meg. Meghalt 1900-ban.
Czikkei a Kossuth Hirlapjában, a Pesti Naplóban, a Szépirodalmi Figyelőben és Koszorúban, de kivált a Budapesti Szemlében jelentek meg. Munkái legnagyobbrészt nyelvészeti tárgyuak, de vannak közöttük irodalomtörténetiek is, mint a Kazinczy-ünnep, Beregszászi Nagy Pál élete és munkái stb. Kiváló helyet foglal el aesthetikai irodalmunkban „A néphumorról” irott könyve. Irt iskolai nyelvtanokat is és összegyűjtötte a nyelvújítás óta divatba jött barbarismusokat.
Irinyi János (ifjabb), gőzmalom-igazgató, a gyújtó feltalálója, született 1819-ben Nagy-Létán. A chemiát a bécsi és belini egyetemen tanulta. Meiszner tanárának a kisérlete (a kénvirággal dörzsölt ólomoxyd meggyújtása) vezette őt a foszforos gyújtó feltalálására. Ő alapította Pesten az első gyújtógyárat. 1848–49-ben a nagyváradi lőporgyárnál működött. A szabadságharcz után fogságot is szenvedett. Kisérleteit azután tovább folytatta vetési pusztáján s közben a debreczeni István-malomnál kapott alkalmazást. Meghalt 1895. deczember 17-én.
Czikkei a Tudom. Tárban, az Athenaeumban s több napilapban jelentek meg. Munkái: Ueber die Theorie der Chemie. Berlin. (1838). A vegytan elemei (1847).
Irinyi József, ügyvéd és 1848-ban országgyűlési képviselő, született 1822-ben Albison. Bővebb életrajzát más helyen közöljük. Itt csak irodalmi munkásságáról számolunk be. Az irodalom akkori jeleseivel Toldyval, Bajzával és Vörösmartyval is megismerkedett. Majd utazást tett Európa nagyobb államaiban s tapasztalatait Német, franczia és angolországi utijegyzetek czím alatt bocsátotta közre. A Pesti Hirlapnak egyik főmunkatársa volt. Meghalt 1859. február 20-án.
Hirlapi czikkei nagyobbára politikai természetüek. Munkái: Matild, dráma 5 felv. (1842). Német, franczia és angolországi útijegyzetek. (1846). Az országgyűlés rendezéséről. (1847). Tamás bátya kunyhója. (1853). Kulcs Tamás bátya kunyhójához. (1853). Béla. Regény 2 k. (1854). Dicső napok. Regény 3 k. (1857). Az 1790–91-iki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme. (1857). A gyöngyös hölgy. Dumas után. 2 k. (1860). Kéziratban maradt tőle: Cromwell fia. Vígjáték 5 felv.
Istvánffy Gyuláné (Márki Gabriella), polgári iskolai tanítónő, született 1868. szeptember 18-án Nagy-Szalontán.
Munkái: A bán leánya. Jeanne d’ Arc. Tört. elb. (1845). Hópehely. Az őrangyal. (1887).
Iványi Ödön, hírlapíró, született 1854. november 18-án Nagyváradon. A Bihar cz. lapnál lett ujságíró. Aradon a Kortes s az Arad és Vidéke cz. lapot szerkesztette, az Alföldnek pedig főmunkatársa volt. 1891-ben a Nagyvárad szerkesztését vette át. 1893. október 19-én halt meg. A nagyváradi Szigligeti-társaság közadakozásból szép síremléket állított hamvai fölé.
Munkái: Rajzok és elbeszélések. (1879). Tarka lapok. (1881). Egy könyv. (1883). Tárczák. (1888). A püspök atyafisága. (1892). 2 k. Apró regények. (1893).
Jakab István (galantai), bölcseleti és jogi doktor, a m. kir. helytartótanács nyug. tanácsosa, a m. tudom. akadémia lev. tagja, született 1798. október 29-én Mezőkeresztesen. Mint helytartósági titkár nagyban befolyt az összes ügykezelésnek magyarra való átalakításába s a magyar nyelven szerzett törvények hivatalos kiadásába. Az első magyar felelős miniszteriumban mint osztálytanácsos működött, később a pesti zálogház felügyelője lett. 1859-ben az úrbéri törvényszék bírája, 1860-ban helytartósági tanácsos lett. Meghalt 1876. október 18-án.
375Ifjúkori költeményei a korabeli folyóiratokban és zsebkönyvekben jelentek meg. A Tudománytárban és Athenaeumban számos politikai, történet-philosophiai és nemzetgazdászati czikke jelent meg. Több mint ezer czikket írt a Közhasznu Esmeretek Tárába. Munkái közül említésre méltók eredeti színdarabjai a Falusi lakodalom, Zsarnok apa, Örökségi egyezés. Fordított azonfelűl több mint 50 szinművet és operát német, franczia és olasz szerzőktől. Magyar játékszini jutalmazott feleletek. (1834). E munkájában a m. tud. társaságnak kérdésére válaszol. Sok egészségügyi utasítást bocsátott közre s egy neveléstani munkát is fordított ilyen czímmel: Az én növelési rendszerem alapvonalai. (1851). Az Országos Kormány-lapot is szerkesztette Budán 1851–60-ig.
