A város vagyona.
A város vagyona.
Mint említettük, a 80-as években a közpénztár helyzete rendkívül siralmas volt. A város vagyona a következőkből állott: Nagyvárad-Ujvároson szántóföldek, a melyek jelenleg is a város tulajdonát képezik, a „Fekete Sas”-szálloda épülete, bor- és sörmérés 4 helyen; Váralján nem volt a városnak vagyona; Várad-Velenczén a „Nap”-korcsma, a városház épülete s néhány darab föld, Olasziban az „Apolló” épülete, a mostani városház, a „Bihari hágó” előtti szántóföldek, rét és a „Kántor”-bormérés. A város adóssága 1880 előtt 414000 koronát tett; 1880-ban Dús László főügyész erélyesen lépett fel a bérlők ellen és a regále megvételét sürgette. 1882. január 1-én a város tényleg át is vette a latin sz. püspökségtől 813,800 koronáért, a latin sz. káptalantól 506.000 koronáért s a m. kir. kincstártól 140,000 koronáért a regálékat; az épületeket, a pecze-szőlősi sörházat, a vásártartási jogot és hídvámokat s így az összes regálék városi vagyonná váltak, melyeket elkülönítve kezeltek azért, mert a püspökség és a káptalan kikötötték, hogy vásárvámokat nem fizetnek. A város anyagi viszonyai tehát konszolidálódtak, mert 70,000 koronát fizetett a megváltási ár kamatjában és 170,000 koronát kapott, s így többlet-jövedelme 100,000 korona volt. 1892. november 1-én a város 2 millió korona kölcsönt vett fel; az 1.474,000 korona regále-megváltási összeget a „Nagyváradi Takarékpénztár” által kifizettette. Még kedvezőbbé vált a város anyagi helyzete akkor, a midőn 1888-ban a regále-kártalanítás iránt az előmunkálatok megindultak és 1890-ben be is fejeztettek. Jóllehet az épületek, a hídvám és a vásár-tartás a város tulajdonában maradt, mégis 3.600,000 koronát kapott regále-kártelanítás fejében. (A városi pótadó 1869-ben 27% volt; 1872-ben leszállott 20-%-ra, 1900-ban pedig ismét 37-%-ra emelkedett). Ez időtől kezdve a város vagyona arányosan gyarapodott, a mi annak a jele, hogy a felgyűlt terhek, nevezetesen a kölcsönök, nem a városi háztartás kiadásainak fedezésére szolgáltak, a mi pénzügyi romlást jelentene, hanem befektetésekre, még pedig nagyrészt kaszárnya-építkezésekre fordították, melyek, tekintve a nagyobb helyőrség következtében előálló közvetett hasznot, előnyöseknek bizonyultak a városra nézve, mert a hadügyi kormány által érettük fizetett bérösszeggel a város az építésükre felvett kölcsönt törleszthette s ekként szaporíthatta vagyonát. Ezenkívül a város épületet emelt a főreál- és a polgári iskolák számára, felépíttette a vágóhidat és a két vashidat, berendezte a vásárteret és vízvezetéki vízművet állított fel, a mely Nagyvárad közegészségügyének ma is mérhetetlen előnyére szolgál. Mindezt pedig foganatosította a 3.600,000 korona regále-megváltási összegből, a melyet természetesen középítkezésekre használt fel; sőt ez összeg elégtelenné vált, miért is a város 1900-ban 2.600,000 korona kölcsönt vett föl, a melyből díszes színházát építtette, a „Bazár” bérházzal, a kir. tábla épületét kibővítette, 10 óvodát emelt s jelenleg a városháza és iskolák építése foglalkoztatja a törvényhatóságot.
