Szent László.
182Szent László.
A hagyomány és a történelem együttesen állapítja meg, hogy Szent László király holtteste Nagyváradon, a várban volt Boldogasszony templomában temettetett el. Itt találta azt a mongol dúlás, innét szállíták a szent sír kincseit Ecsedre, a Báthoriak erős várába, hogy azután – a Győrben levő ereklyetartón (hermán) kívül – mind megsemmisüljön.
Nagyvárad tehát, ha nem is mostani alakjában, akkor már fennállott. Bucsújáró hely volt a szent király koporsója, hova számosakat vonzott a gazdag adománynyal ajándékozott káptalan és püspökség, a királyok több ízben itt mulatása, többeknek közülök ide temetkezése és a királyok meleg érdeklődése leglovagiasabb elődjük emléke iránt.
A kúnok betöréseinek megszüntével egyidőre a nagyváradi vár körül semmi hadi mozgalom nem történt. A hagyomány szerint Kálmán herczeg, I. Gejza király korosabbik fia, Szent László király unokaöcscse, az Úr szolgálatára volt szánva, papi nevelésben részesült s Nagyvárad első püspöke lett volna, míg öcscse, Álmos, Szent László kegyeltje, a koronát örökölte volna. Ennek azonban történeti alapja nincs.
Nagyvárad lakosai legelőször akkor menekültek a vár falai közé, mikor Kopulcs kún vezér Szent László idejében Moldvából, Erdélyen át Biharra s Békésre tört és rabolt, gyilkolt addig, mig őt Temesnél a király utólérte és összetörte. A szent király sírjához zarándokló ájtatoskodók nagy száma szükségessé tette, hogy befogadásukra s ellátásukra épületek emeltessenek, iparosok és kereskedők nagy számmal letelepedjenek s a közvagyonosodás általok fejlesztessék.
