1848–49.
1848–49.
A szabadságharcz ideje alatt Várad közönsége is lépten-nyomon tüntetett a magyarság törekvései mellett. Gócs Ede hazafias darabokat adatott elő, „történelmi néma rajzokat” (élőképeket) rendezett, sőt „a hon szükségei fedezésére” is tartott előadásokat. Várad hazafias hangulatát az is jellemzi, hogy az események hatása alatt Fodor Pál, eddig ismeretlen író, Egy magyar önkénytes czím alatt, „a kor szelleméhez mért legújabb vígjátékot” írt, mely itt került először színre, 1848. julius 17-én. A darabot nem ismerjük, de a személyek megjelöléséből arra következtethetünk, hogy ez Burkus Károly, a pecsovics követ és fia Adolf, az ellenzék embere közötti politikai surlódásokat viszi szinpadra.
Gócs Ede társulata távoztával Döme Lajos jött Váradra. De ez nem volt rendszeres társaság. Jászottak, a mint lehetett. A tagok is folyton változtak, 392úgy a mint a szabadságharcz alatt innen-onnan Váradra vetődtek. Megfordult itt akkor Lendvay, Prielle Kornélia és az akkor annyira kedvelt Chiabayné, de utóbb be kellett szüntetni az előadásokat, mert a „Zöldfa” termében a horvát foglyokat helyezték el, míg a „Fekete Sas” termét a tépéscsinálók foglalták el, köztük a szinészek is. Ez volt az utolsó szintársulat, mely a szabadságharcz ideje alatt Váradon megfordult. A szinészek szerte oszlottak, hogy karddal kezökben küzdjenek a hazáért; de az elnyomatás napjaiban ismét összegyűltek Váradon és csakhamar megszólaltak a magyar nyelv apostolai, élesztve a nemzeti önfentartás gondolatát. Így lett Váradon a szinpad politikai tribünné, honnan a megjelenő alakok szavaiból, tetteiből lelkierőt merített a bánkódók nagy tömege. Ekkor kezdte meg Váradon működését Molnár György, a későbbi híres tragikus.
Nagyvárad. – Jászay Mari „Elektra”-előadása a Rhédey-kertben állított nyilt, görög szinpadon.
Fekete S. felvétele.
