Az első magyar szinielőadás.
Az első magyar szinielőadás.
A miről Kelemen László álmodozott és a minek gátat vetett az anyagi támogatás hiánya, azt alig tíz évre a német szinészek utolsó működése után, megvalósította a kolozsvári szinészet hatalmas és áldozatkész pártfogója: Wesselényi Miklós báró. Ő is, mikor kényszerítve volt a szintársulatát Erdélyből Magyarországba küldeni, Váradban ismerte fel azt a várost, hol törekvései visszhangra találnak. Különösen bízott Bőthy Lászlóban, az akkori alispánban, kit sikerült a szintársulat biztosának is megnyernie és Hatvani Istvánban, ki szindarabok írásával is igazolta, hogy mily lelkes barátja a szinészetnek. A szintársulat, mely 1798. aug. 23-án érkezett Váradra és augusztus 26-án tartotta első előadását a „Fekete Sas”-ban, csak rövid ideig időzött itt, mert Debreczenbe vonzotta őket az országos vásár és a Hegyalján is meg akarták kísérleni, hogy szüret idején lehetne-e ott sikeres előadásokat rendezni.
De azért nagy hatást értek el első előadásukkal, a „Süketnémá”-val, mit annak is köszönhettek, mert a mű magyarosítója: Hatvani István, akkor táblabírája volt Bihar-megyének. Jantsó Pál, a hires komikus, naplójában feljegyezte, hogy „A pénz vagy Asszonygyülőlő” czimű darabot is előadták, de ennek írója, tárgya, mindeddig ismeretlen.
Kelemen László, az első pesti szinigazgató, látva a kolozsvári szinészek sikerét, azon fáradozott, hogy itt a pesti társaságból és a kolozsváriak kivált tagjaiból újabb csoportot alakítva, a fővárosban megkezdett akczióját most már a vidéken folytathassa. Ambiczióját növelte, hogy a magyar szinészetnek Rhédey Lajosban erős pártfogója akadt, ki hathatós pártfogásán kívül József nádor névnapjára még egy négy felvonásos darabot is írt (A nagylelkü herczeg). Rhédey akcziójába bele vonta utóbb Debreczent is és a két város polgársága egy hónap alatt 1790-ben 2225 frt és 40 krral támogatta a társaságot, melynek költsége havonta 500 frt. A szintársulatot ekkor annyira megkedvelték, hogy még az általuk rendezett bálok iránt is nagy volt az érdeklődés és nyári működésük idejére külön „szálát” is építettek.
A nyári idénynek azonban megvolt a kellemetlensége is, mert a helytartó tanács, a túlbuzgó czenzor, Miller Jakab Ferdinánd felterjesztése következtében, nemcsak a Ludwig Capet czímü darab előadását tiltotta be, hanem megküldte még ama „Directive Regeln” czímü szabályzatot is, a melyben szigorúan előírta, mi adható elő és mi nem.
Bármily nehéz volt ily körülmények között a szinigazgató feladata, azért Kelemen László szembeszállt e nehézségekkel, sőt 1800-ban, közvetetlenül társulatának megalakulása után, egyenes felterjesztést intézett a helytartó tanácshoz, hol Kelemen Lászlónak adtak igazat, mert a czenzor: „Professor 390Miller Jakab” csak a revizióra van hivatva, de bensőbb igazgatási kérdésekbe nem elegyedhetik.
