Az új szinház.
Az új szinház.
A váradi állandó szinház eszméjével már 1807-ben foglalkoztak, sőt némi tőkét is összegyüjtöttek, de úgy ennek, mint az 1857-ben és 1870-ben megteremtett alapnak nyoma vész. Az e téren felmerült eszmék sem vezettek czélhoz, gyakran kicsinyeskedésből származó okok gátolták az állandó szinház megvalósítását. Különösen a hely kérdése volt a főok, a miért ez meg nem valósulhatott. Hetvenhárom esztendeig tartottak a kísérletezések, a míg a jelenlegi polgármester, dr. Bulyovszky József, erélyes kézzel felkarolta a szinházépítés kérdését. Így épült fel aztán Nagyvárad állandó szinháza a Bémer téren. A görög stilben épített szinház külsejével a Népszinházra, belsejével a Vígszinházra emlékeztet. Belső menyezetének alapszíne sárgás-fehér, dúsan aranyozva; páholyain sötétvörös kárpitozás van; a szobrász-dísz mindenütt barok-stílü. Az előcsarnokot jelképes szobrok díszítik. A nézőtér ezer ember befogadására alkalmas.
Az új szinházat 1900. október 15-én nyitották meg. Előzőleg a város közönsége díszűlést tartott, hol a Szigligeti Ede emlékének szentelt szinház jelentőségéről, a Szigligeti-Társaság elnöke, Rádl Ödön emlékezett meg, míg Hoványi Géza, a szinügyi bizottság elnöke, a szinház építési történetét mondta el. Este díszelőadás volt, mikor az első szót az új szinpadon Paulayné-Adorján Berta mondta, elszavalva Sas Ede alkalmi prologját.
