Régi törvénykezési emlékek.
Régi törvénykezési emlékek.
Bihar vármegye akkori alispánja, Pécsy Imre, II. József halála után a vármegye közgyűlésén azt az indítványt terjesztette elő, hogy a II. József császár korabeli összes iratokat semmisítsék meg, mert azok állandóan a nemzeti érzület arczulcsapását hirdetnék. Az indítványt a közgyűlés, gróf Teleki Sámuel adminisztrátor heves ellenzése daczára, viharos éljenzés mellett elfogadta s az iratokat Nagyváradon, a református templom előtt, a Körös partján megégették.
A megye levéltára igen gazdag nemességvitató perekben. A sok között is legérdekesebb Baranyi Miklós hiressé vált pere, melyet édes anyja, Ungvári Katalin indított meg, fia törvényességének elismerése végett, s mely majdnem 100 évig tartó perlekedés után eredményre is vezetett.
A régi magyar büntetőjog egyik legsúlyosabb büncselekménye a házasságtörés volt. „A kik ezen bünben találtatnak, azoknak mindkét nemen levőknek a piaczon hóhér által fejük levágassék.”
Ennélfogva rettenetes vád volt valakire azt mondani, hogy vétkezett a köteles hűségben. A kit vádoltak, annak a feje koczkára volt téve. Ennek a vádnak a neve a törvényszéki krónikákban zavagy volt. Ha a vád nem volt igaz, ha a pletykamondó nem tudta azt bebizonyítani, akkor a rágalmazóra nagy büntetést szabtak, – annak a „nyelve tőből levágassék.”
Később ezt a törvényt annyiban szelidítették, hogy a nyelvkivágás helyett a hóhér lakatot csukjon a rágalmazó kihúzott nyelvére s úgy vezesse végig az utczán a nép szemeláttára. S ezt a törvényt nagyon szigorúan megtartották.
Ha egy nő megtudta, hogy őt valahol társaságban vétkes szerelemmel gyanusították, sérelmét biró elé vitte. A biró kikérdezte a terhelő tanúkat, a mire a vádlott a maga tanúit hallgattatta ki. Erre a tanúk szavahihetőségének megállapítása vagy lerontása következett. Minden egyes tanúnak az életét bírálat alá vették; újabb tanúk kihallgatásával esztendőkig eltartott egy ily becsületkereső proczesszus.
Baranyi Miklós feleségét, Ungvári Katalint valaki a hatóságnál azzal vádolta, hogy egy patikáruslegénynyel szerelmi viszonyt folytat. Az asszonyt tömlöczre vetették és elitélték, azzal az indokolással, hogy a vádlottak „nem 356gondolván Isten parancsolatjával, sem az ország törvényeivel, sem a mindennapi példákkal, mely szerint a bűnösök meg szoktak büntettetni, az ő testöket fajtalanságra adták, mely ezekből kitetszik: hogy az asszony a férfiunak ajándékban tükröt, pecsételt leveleket, pénzeket küldözött, kertekben, mezőkben vele sétált, nevetkezett, imitt-amott vele nappal s estve suttogott, a legényt férjének megölésére késztette, végre a kamarájában elrejtette. Azért, mivel az asszony férjéhez való hite s kötelessége ellen, máshoz adta magát, a legény felebarátjának házát megfertőztette, Isten törvénye szerint mindkettőnek feje hóhér által üttessék le, másoknak rettentő példájára, nekiek illendő és érdemlett büntetésökre”.
Az itéletet nem hajtották végre, mert a közvélemény oly hangosan zúdult fel a vádlott nő ártatlansága mellett, hogy szabadlábra kellett őt helyezni. A férfi megszökött a tömlöczből. Ungvári Katalin, a református hitű nő, hitvesi becsülete és fia törvényességének elismerése végett a pápához fordult segélyért. S a pápa a kalocsai szentszéket delegálta az ügy megvizsgálására. A szentszék Baranyi Miklós ellenében megállapította, hogy Ungvári Katalin a hitvesi hűség ellen sohasem vétett s Miklós fia törvényes szülött, a ki jogositva van a Baranyi nevet viselni. Ezt az érdekes pert különben Jókai Mór koszorus regényirónk is feldolgozta.
Nagyvárad. – A kir. tábla és a főügyészség.
Saját felvételünk.
