Ujabb mozgalmak.
Ujabb mozgalmak.
A folyóvizek eleven erejét már a régiek is használták vízimalmok hajtására. Bihar vármegyében a vízimalmok sűrün ellepték a folyóvizek mellékét, szerkezetük azonban meglehetős primitiv volt. Ma már a malmokba is a turbina-szerkezetet vezették be, így a mölki apátság Margittán, Lukács Antal Szent-Jánoson stb.
270Újabb időben a Fekete-Körös-társulat komolyan foglalkozni kezdett az öntözéssel. E czélra felfogó-csatornáját óhajtja felhasználni és a Sebes-Körösből akar annyi vizet kivenni, hogy 10,000 katasztrális holdat öntözhessen.
Érdekeltsége közül Tisza István gróf, Lovassy Ferencz és Markovits Antal egyelőre 800 holdon kész a szükséges berendezést saját birtokán elkészíteni. A terv megvalósítása küszöbön áll, azonban a Sebes-Körös legkisebb vízállásánál a vízkivételt nem fogják megengedni, nagyobb vízállásnál azonban úgy a fekete-körösi társulat, mint a sebes-körösi társulat érdekeltsége öntözésre fel fogja használhatni a Sebes-Körös vizét. Kisebb öntözési berendezést ma is láthatni már Lukács Antal szent-jánosi birtokán, ki a Pecze vizét használja fel e czélra.
Öntöző-csatorna és tápláló zsilip a Sebes-Körösön.
Az eredeti tervrajz után.
A földmívelésügyi miniszterium 1890-ben Nagyváradon felállította a XVI. kulturmérnöki hivatalt. E kulturmérnökség készíti el a Berettyónak Szalárd feletti, az ármentesitő-társulat keretén kívül fekvő völgy-mentesitési tervét, mely völgyet az 1900. évi májusi árvíz teljesen elöntött. A debreczeni IX. kerületi kulturmérnöki hivatal pedig 24,000 kor. állami előleggel hozzáfogott az Érvölgyének felvételéhez és az Ér rendezési tervének elkészítéséhez. Az Ér-völgyének mentesítésére már 1842-ben Fényes Károly táblabíró elnöklete alatt Diószegen társulat alakult, de a kitűzött czélt megvalósítani nem volt képes, úgy hogy fel is oszlott. Ma már a Berettyó folyó szabályozva van, a Berettyó-társulat Diószegig az Eret rövid idő alatt rendezni fogja.
A vízgazdaság minden ágánál élénk tevékenységet tapasztalunk megyénkben. Vásárhelyi Pál már 1841-ben tartott akadémiai székfoglalójában értekezett a Berettyónak hajózhatóvá tételéről. Az 1863-iki aszályos esztendő után tervezték a Hortobágy völgyén a tiszalök-gyomai öntöző- és hajózó-csatornát; a kiegyezést követő időkben pedig tanulmányozták a Berettyó és Ér völgyén haladó, Majtényt és Szatmár-Németit érintő úgynevezett gyoma-péterfalvai csatornát, mely a Köröst a Kraszna, Szamos és a Felső-Tiszával kötötte volna össze. Valószínű azonban, hogy a csongrád-budapesti csatorna építése és a Körösöknek hajózhatóvá tétele után e tervek is életre kelnek.
Büszkén tekinthet vissza Bihar vármegye vizi munkálataira, különösen a társulatok ármentesítési műveire, mert ezeknél nagyobbszabású és eredményesebb munkálatokat külföldön sem igen találhatunk.
