Szegényügy.
Szegényügy.
Mint minden olyan városba, a hol valamely magasabb, vagyonosabb status székel, a vidék szegényei seregestől vonúlnak, így Esztergomba is vonzza ezeket a primási udvar fénye, nemkülönben a székesfőkáptalan könyörületességének híve. A szegények inváziója miatt Esztergom város hatósága a szegényügyet tíz évvel ezelőtt kénytelen volt szabályozni. Első intézkedése az volt, hogy a koldúlásnak gátat vetett olyformán, hogy összeíratta a tényleg segélyre szorúlókat, a nem esztergomi illetőségűeket szép szerével kitessékelte, a munkaképeseket munkára utalta és a jótékony emberbarátokat felkérte, hogy adományaikat a város szegénypénztárába fizessék. Az összeírt szegények segélyezésének nagyságát a szegényügyi bizottság javaslatára a tanács esetenként állapította meg. Az önhibájukon kívül elszegényedett, keresetképtelen polgárok az 1837-ben alapított „aggok-házá”-ban, míg az egyéb szegény népség a szegényházban találnak menedéket és eltartást.
Az aggok-házát 1837-ben Helischer dr. volt városi tanácsos, kiváló emberbarát alapította. Ebből fejlődött a városi kórházintézmény s ez utóbbinak modern alapokra történt helyezése után az épület teljesen a szegényügy szolgálatára köttetett le.
Esztergomban jelenleg nincs koldús. A főszékesegyházhoz vezető útakat nem özönlik többé el a nyomorúságukat leplezetlenül mutogató, szánalmas koldúsok és a jótékonyság fillérei helyes útakon jutnak azok kezéhez, a kik a sors mostohaságából arra szorúlnak.
