Epöl.
Epöl.
Epöl, kisközség, az esztergomi járásban, a vármegye déli határán. Van benne 127 ház, 721 főnyi róm. kath. vallású lakossal, kik közül 559 magyar, 112 tót és 50 német ajkú. Határa 2189 kat. hold. Az esztergomi főkáptalan egyik ősi birtoka, melyet részben 1270-ben vétel útján szerzett, részben Erzsébet királynőnek 1284-ben kelt adománylevele alapján bírt. A káptalanon kívül 1270-ben az esztergomi János lovagok is birtokosai voltak. A Csák nembeli Márton fia, István azonban IV. László király uralkodása alatt, 1287 táján elfoglalta a káptalan birtokait. Az erőszakos foglalás ellen 1307-ben a káptalan fölemelte tiltakozó szavát, de csak a Csák Máté hatalmának megtörése után nyerte vissza birtokát. Az 1332–1337. évi pápai tizedjegyzékek szerint Epölön már ekkor plébánia volt, mely a veszprémi egyházmegyéhez tartozott. Albert király 1439-ben megerősitette a káptalant Epel hegység birtokában. A XVII. században Eb-Szün vagy Eb-Szőny néven volt ismeretes. 1647-ben csak egy portát találtak e helységben. Az 1696. évi összeírás szerint 8 negyedtelkes és 6, földbirtokkal ellátott zsellér lakta. Az 1732–55. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvek már az esztergomi káptalan birtokának mutatják s ennek földesurasága alá tartozott 1848-ig. Nagyobb birtokosa ma is az esztergomi káptalan. Róm. kath. temploma 1805-ban épült. Hozzátartozik az Epöli puszta. Dűlői közül említésre méltó a Benczivár nevű, a mely állítólag egy régi várnak a helye. Postája és távíró-állomása Bajna, vasúti állomása Annavölgysárisáp.
