Farnad.
Farnad.
Farnad, nagyközség, a vármegye éjszaki szögletében. Van benne 383 ház és 1969 lakos, a kik közül 1713 magyar és 239 tót ajkú. Vallások szerint így oszlanak meg: 1160 róm. kath., 412 ág. h. ev., 351 ref. és 46 izr. Határa 5691 kat. hold. Első ízben 1156-ban találkozunk e helység nevével az oklevelekben. Ama 20 helység közé tartozott, melyeknek tizedét Martirius (Mártély) érsek ebben az évben az esztergomi káptalannak engedte át. Eredetileg Bars vármegyéhez tartozott. 1283-ban Vancsa Tamás mester, István esztergomi érsek és bibornok unokaöcscse és ennek testvére, Orbász pozsegai prépost voltak itt birtokosok, a kik birtokukat 22Ladomér esztergomi érseknek adták cserébe. A XIII. század végén és a XIV. század elején sokat szenvedett. 1295-ben a Hunt-Pázmán nembeli Kázmér fia, 1311-ben pedig Csák Máté egyik tisztje, Vörös Bede pusztították az érsek itteni jószágait. Telegdi Csanád érsek 1342–1349 között új adománylevelet nyert Nagy Lajos királytól e helységre. 1295-ben már plébániája is volt. A XIV. században ismét világi birtokosokkal találkozunk Farnadon. 1338-ban Farnadi Petőről emlékeznek meg az oklevelek, a ki Kuralon birtokot vesz zálogba. 1359-ben már Esztergom vármegyéhez számították. 1384-ben szintén Esztergom vármegyében fekvő érseki falu. 1427-ben Vetési Jakab volt az érsek itteni uradalmának tisztje. A XVI. században még a jómódú helységek közé sorozták. 1532–1556 között 10, 12, 1557-ben 13, 1593-ban 9, 1609-ben 8 portája volt. 1647-ben 8 1/4 portát írtak benne össze. A felszabadító hadjárat alatt teljesen elpusztult. 1696-ban még egészen elhagyott volt. Lakosai ekkor a falun kívül, az erdőkben éltek, sőt Damásdon és Oroszkán is lakott egy-egy farnadi jobbágy. A XVIII. század közepén már jelentékenyen benépesült. Az 1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint lakosai közül 379 katholikus, 126 református és 169 ágost. evangelikus volt. Templomát 1732-ben építtette gróf Esterházy Imre herczegprímás a helység két rombadőlt egyházának köveiből, melyeknek egyike a falu közepén emelkedett, másika a vízen túl, Bars vármegyében feküdt. 1701-ben már tanítója volt a helységnek. A jelenlegi népiskola 1856-ban épült. 1848-ig az esztergomi érsek földesurasága alá tartozott, ki ma is egyetlen nagyobb birtokosa. A katholikus templomon kívül még két temploma van a községnek; a reformátusoké 1804-ben, az ág. evangélikusoké pedig 1823-ban épült. A község határában végződött 1849 április 29-ikén a nagy-sallói győzelmes ütközet s a győztes magyarok egy része itt ütött tábort. A községnek 1699-ből származó pecsétnyomója van. határában vannak Iklad, Mácsé, Motesiczky tanyák és Peres puszta. A lakosság fogyasztási és tejszövetkezetet tart fenn. Postája helyben van, távíró-állomása Nagysalló, legközelebbi vasúti állomásai Bény és Köbölkút. Hajóállomása Esztergom.
