Karva.
Karva.
Karva, kisközség, a Duna balpartján. 98 háza és 800 magyar lakosa van, a kik jobbára róm. katholikusok. Határa 2775 kat. hold. A Tardos nemzetség ősi birtoka. Első ízben 1245-ben említik, mely évben Köbölkúti Péter itteni birtokát Miklósnak, a királyi hírnökök mesterének adta el. Unokái Karvai Miklós fiai Zovárd és Csák, a kik testvéreikkel, Miklóssal és Péterrel az 1283-ban tartott osztály alkalmával Karván egy eke földet nyertek. 1300-ban a Csák nembeliek elpusztították; ekkor Kis-Karva néven fordúl elő. E falu határában feküdt egykor Sartiván, másként Sartván nevű helység, eredetileg a Sartiván-Vecse nemzetség ősi birtoka, hol 1303-ban a Zovárd nembeli Zovárd szerzett birtokokat. 1312-ben Karvai Miklós bírta Karvát. Miklós fiai Miklós és Péter pénzhamisítással vádoltatván, összes birtokaik elvesztésére ítéltettek. 1352-ben Zovárd nembeli Domonkos azonban kimutatván, hogy ő nem részes rokonai bűnében, ennek alapján az ország nagyjai őt felmentették. Nincsenek adataink arra, hogy Karva megmaradt volna a Zovárd nemzetség birtokában. A XV. században a Sáros vármegyei eredetű Kapy család birtokába került. 1505-ben Kapy Menyhért Karva egy részét eladta Attyai Miklós esztergomi olvasó-kanonoknak és nővéreinek. 1519-ben Attyai Miklós egyezségre lépett Kapy János leszármazóival, mely egyezség értelmében Karva egynegyedrésze Kapy Katalin férje, Sárkányi Pathy Károly birtokába került. A mohácsi vész után elpusztult. Az 231647. évi adóösszeírás szerint csak 2 3/4 jobbágytelek volt a helységben. Az 1696. évi összeírás lakatlannak mondja, a helység ekkor Nedeczky Sándor és Mihály birtokához tartozott. 1733-ban Magócsy János, 1743-ban özv. báró Gyulay Ferenczné lakott Karván. Az 1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint még puszta volt. Ekkor a gróf Gyulay, Cserey, Missich és Kvassovszky családok voltak itt birtokosok. A XIX. század első felében a Somogyi, Koller, Nedeczky, Hunyady, Lippay, Huszár, Csúzy, Reviczky, Biró, Bakay, Hajós, Palkovics, Kruplanicz és Kerekes családok bírtak itt földesúri joggal. Szent Lőrincz tiszteletére épült régi temploma félkör-apsziszú román egyház, mely mint műemlék is kiváló figyelmet érdemel. A hajópadlat közepén, veres márványból való síremlék van a következő felirattal: Hic est sepultura nobilium de Lábatlan Anno Dom inui (így) millesimo quadringentesimo. A templomot a XVIII. század elején báró Gyulay Ferencz újíttatta meg. Az egyház kétszázéves szentségtartót őriz. A község mai birtokosai Kosztics Labud, Szarvasi Sándorné, Fodor Kálmán, Kommers Károly és özv. Szlamkáné. 1876-ban árvíz pusztított itt. A községben van az ebedfoki ármentesítő-társulat mérnöki hívatala. Határában vannak a Felső, Kis és Nagy puszták és a Mária és Sándor majorok. Postája helyben van, távíró-állomása Párkány, vasúti állomása Párkánynána, hajóállomása Piszke.
