Kőhídgyarmat.
Kőhídgyarmat.
Kőhídgyarmat, Garam-parti magyar nagyközség, 248 házzal és 1356 róm. kath. vallású lakossal. Határa 3534 kat. hold. A XIII. század közepén Wyd fiainak birtoka volt; ezeknek magtalan halála után IV. László király 1288-ban a Zovárd nembeli Vécs unokájának, Zovárdnak adományozta. A Zovárd nemzetségen kívül az esztergomi érseknek is volt itt birtoka, melyet a Hunt-Pázmán nembeli Kázmér fiai 1295 előtt, a III. Endre trónraléptét követő belzavarok alatt elpusztították. 1311-ben Csák Máté tisztje, Vörös Bede sanyargatta az érsek itteni jobbágyait. 1339-ben a Basztéhi nemeseknek, a Rozgonyiak őseinek birtokában találjuk. Később az esztergomi káptalan lett a falu földesura, a melynek birtokában Albert király 1439-ben megerősítette. Az 1531–32. évi adóösszeírás idejében Bedegi Nyáry Ferencz, 1549-ben az esztergomi érsek és káptalan bírják. 1550-ben nyolcz, 1593-ban hat portája volt. 1609-ben ismét nyolcz, 1647-ben hat és háromnegyed portát írtak benne össze. Ekkor az egész helység az esztergomi káptalané volt. Az 1696. évi összeírás szerint az elpusztult falvak között foglal helyet. Földjeiket e falunak akkor Páldon és Libádon lakó jobbágyai bérelték. Az 1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv lakosainak számát megközelítőleg hatszázra teszi. Plébániája a pápai tizedjegyzékek tanúsága szerint 1332–37-ben már fennállott. 1848-ig az esztergomi káptalan földesúri hatósága alatt állott. Hozzátartozik Kistata puszta, a mely már 1439-ben az esztergomi káptalané volt, s a melynek birtokában Albert király megerősítette. 1593-ban 3 portája volt; ekkor a hódoltsági területhez tartozott. 1647-ben már csak egy portát írtak össze. Az 1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv az esztergomi káptalan birtokának mondja. Ekkor még fennállott egy remete gondozása alatt régi temploma, a melynek azonban jelenleg már csak romjai vannak meg. Most az esztergomi főkáptalannak van a községben nagyobb birtoka. Temploma 1746-ban épült. Itt kötött békét 1625-ben a Hidasgyarmat és Szőgyén felé fekvő réteken II. Ferdinánd a törökkel és Bethlen Gáborral. 1849 április havában ütközet volt a község határában, a miről a plébánia anyakönyve is megemlékezik. 1720-ban nagy tűzvész hamvasztotta el a községet. Az említett Kistata pusztán kívül idetartoznak még Kékítő puszta, Rigó és Vadas tanyák, továbbá Teknyős malom. A község hitelszövetkezetet és gazdakört tart fenn. Postája, távíró-és vasúti állomása helyben van, hajóállomása Párkány.
