Libád.
Libád.
Libád, magyar kisközség, a Párizs patak mentén, 131 házzal és 607 róm. kath. vallású lakossal. Határa 1633 k. hold. A XIII. század végén már önálló helység volt; ekkor Lobád néven fordult elő. A XIV. század első felében hasonnevű család birtokában találjuk, melynek egyik sarja, Libádi Rofayn 1353-ban, Vezekényi János fiának, Imrének Vezekényben történt beiktatásánál nádori kiküldöttként szerepel. 1532-ben Bedegi Nyáry Ferencz, 1549-ben az esztergomi káptalan birtokában találjuk. 1601-ben tizedét Kaszaházi Joó Balázs bérelte. 1647-ben a helységben 1 1/4 portát írtak össze. Az 1696. évi összeírás szerint a bírón kívül csak három negyedtelkes jobbágy lakta, legtöbb jobbágytelek üresen állott és földje parlagon hevert. A XVIII. században lassanként benépesült. Az 1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint 221 lakosa volt. 1848-ig az esztergomi káptalan földesúri hatósága alá tartozott. Egyetlen nagyobb birtokosa most is az esztergomi főkáptalan. A község templomának építését az itteni szájhagyomány a fehér barátoknak tulajdonítja. Dűlői közül a Tóvölgy dűlő említhető fel, a melynek helyén valamikor halastó, később nádas volt. A község határához tartozik a Libádi major. Postája, távíró-állomása Muzsla, legközelebbi vasúti állomása Köbölkút.
