A bényi ág.
A bényi ág.
E hatalmas, kiterjedt nemzetség többi ágait mellőzve, csupán a bényi ággal foglalkozunk, mely a vármegyében birtokos volt, bár ennek az ágnak a birtokai is inkább Hont vármegyében terülnek el. Ez ág sarja, Amadé, 1217-ben, mielőtt a Szentföldre ment volna, alapította a bényi premontrei-rendű prépostságot, melynek a kéméndi birtokot adta. Amadé fiát, Istvánt, a ki 1262-ben szintén Bényben lakott, 1273-ban elhalván, a monostor templomába temették el. Amadé testvérének, I. Pongrácznak fiai, I. Lampert és Kázmér 1236-ban a dömösi monostornak nehány hontvármegyei falut adományoztak. Kázmér fiai, Ugrin, Péter és Lampert, 1289–1294 közötti időben, főleg az esztergomi érseki birtokokon elkövetett garázdálkodásokkal tették magukat ismertté. Az országbíró 1295-ben az általuk okozott károkért bényi és kéméndi birtokaikat elvette tőlük s azokat az esztergomi egyháznak adta. De a Kázmérfiak ellenszegültek az ítélet végrehajtásának, mire a király 1297-ben Páld és Kisgyarmat birtokaik elvesztésére ítélte őket. Ugrin, a ki megbánta garázdálkodásait, Ladomér esztergomi érsekkel kiegyezett s neki a kéméndi jószágból az őt megillető részt átengedte. 1297-ben a Kázmérfiak a király hűségére térnek s 1299-ben már Csák Máté ellen harczolnak. A király Nyitra és Trencsén vármegyékben adott nekik birtokokat, ezzel egyidőre eltűnnek a vármegyéből. A XIV. század közepén fiaiak ismét Bényben találjuk; így Ugrin fiát, Demetert (1356–59), Péter fiát, Cseh Miklóst és Lampert fiát, Istvánt (1356–1359), bényi nemesnek írják az oklevelek. 1359-ben Ó-Bényt védik az ugyane nemzetségből származó födémesi Miklós fia, Miklós (1303–1359) támadásai ellen, a ki szintén igényt támasztott 449Ó-Bényre és Gényre s 1349-ben bizonyságleveleket állíttatott ki arról, hogy e birtokok Szent István király óta a nemzetség kezében voltak. (Karácsonyi i. m.)
