A XV. század.
A XV. század.
A Lábatlani vagy Dédi Farkas család a XV. században kezd nagyobb szerepet játszani. László 1444-ben esztergomi várnagy és a vármegye alispánja, 1452-ben Bercse pusztát bírja. (Orsz. Lev. Dl. 13793.) Gergely 1477-ben esztergomi várnagy. Mérgesi Péter 1444-ben szintén a Bercse puszta birtokosa, Hangoni Perselth János 1458-ban Csév helységben bír részeket; Thawasz Bálint, Anda Mihály, Fekete Dömötör 1487-ben az Ebed melletti Kölked birtokosai, Thúróczi Miklós 1468-ban Bajon helység részbirtokosa. Szömörei János, alkalmasint a Szemere nemzetségből, Esztergom vármegye alispánja (1444–1450.) Doroszlófalvi Gergely 1450-ben szintén a vármegye alispánja volt. Kesző (Ravaszkesző) 1460-ban Ország Mihályé, a ki azt zálogjogon birta. (Dl. 15445.) Chuzy István, Neboyszai Simon és Thompa Domokos 1467-ben Györki és Tompa határai ügyében egyezkedtek az esztergomi nagypréposttal. Bajnai Both András 1493-ban Sárás pusztára nyert új iktató parancsot. II. Ulászló királytól. Kistapolcsányi Gergely 1494-ben Libád birtokosa. (Orsz. Lev. Dl. 16.544. 19.982.)
A XV. század végén fennálló birtokviszonyokról az 1494–95. évi adóösszeírások nyújtanak némi felvilágosítás. 1494-ben 1322 portát, 1495-ben 1100-at írtak össze. Sajnos azonban, az összeírás csupán öt birtokos nevét őrizte meg. Ezek: a király, kinek Tolna községben 17 portája volt, az esztergomi érsek 88 porta birtokosa, Egervári László horvát bán, kinek vitámi (Komárom vármegye) várához Esztergom vármegyéből 25 porta tartozott, továbbá Somi Jósa temesi gróf, a ki Bényben volt birtokos, hol 46 portát írtak össze és Újlaki Lőrincz szerémi herczeg, kinek 32 portája volt a vármegyében.
