A XVIII. század.
A XVIII. század.
Az 1701. évi egyházlátogatás, mely némileg kedvezőbb viszonyokat tüntet fel, a következő birtokosokat sorolja elő: Köbölkút, Kisújfalu, Nagy- és Kis-Bény a Pálffyaké, melyeket zálogjogon Bottyán János bír. Sárkányfalva Nedeczky Mihályé, Huszár Pálé és Lábody Ádámé. Bajna, Nagy-Sáp, Sári-Sáp Sándor Menyhérté, Nagy-Ölved a Bokor családé.
A szatmári békekötés utáni korszakban már több nemes család telepedik le a vármegyében. Midőn III. Károly király 1723-ban az egész országra kiterjedőleg elrendelte a nemesi vizsgálatokat, Esztergom vármegye is hozzálátott a rendelet foganatosításához, a vizsgálatot azonban csak a birtoktalan nemesekre terjesztette ki, így azután az 1725. és 1731. évi vármegyei nemesi vizsgálatok alkalmával csupán az armalisták igazolták nemességüket, ellenben a birtokos nemességet az 1754–55. évi országos nemesi összeírás alkalmával vették fel. 1725-ben a következők igazolták nemességüket: Hampel István, Jósa másként Varga Orbán, Madary Márton, Marcha István, Endre és János, Nagy Ferencz, Paxy (Paksy) István, Szabó Mátyás családja; 1731-ben: Pathó Pál, Madary másként Ellés István, Kóczy Lénárt, Ivanics Jakab.
Az 1754–55. évi nemesi összeírás alkalmával 37 birtokost és 19 armalistát vettek fel. Névszerint: Baranyay Zsigmond, Barmos Imre, Bellesich Ferencz, Biró János, Csery Sándor, Felkis József, Fribaisz Ferencz, Frivaldszky András, fia Ferencz és Elek, Gánóczy István, gróf Gyulay Ferencz, Hrabovszky László, Isó György, István, János, Mihály, Ivaniss István, Jaksics Mihály fiai János és Pál, Kertészy Ádám, Komáromy László, Kossovics Márton, Krassovszky Zsigmond, Luby Zsigmond, Miklósffy Márton fiai Ferencz és Imre, Miskey Ferencz, István, János és József, Missich Mihály, Móczár Mihály, Mórocz Péter, Novák István, gróf Erdődy Pálffy Miklós, Pamhakkel Mihály, Pató István és János, Pécsy Imre, Petheő Sebestyén, báró Szlavniczai Sándor Mihály, Simoga György, Sissay János, Szentgály János, Szilcz József, Tersztyánszky József, Valther Imre és Zilizy András. Az összeírás befejezése után 1756-ban még a következők igazolták nemességüket: Bedő Mihály, Eötvös másként Borbély Mihály, a Jósa család, az 1688. évi nemeslevél alapján, és Neszmér Ferencz.
A vármegye birtokosairól az 1732–1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvek nyújtanak felvilágosítást. Ezek szerint az esztergomi járásban a legnagyobb világi birtokos a báró Sándor család volt. 1732-ben báró Sándor Mihályé Bajna, Sári-Sáp, Nagy-Sáp, Sárás puszta, 1755-ben ezeken kívűl még Leányvár is. Lábatlan 1732-ben a Nedeczky családé, Piszke báró Gyulay Ferenczé. 1755-ben Lábatlant és Piszkét Nedeczky Ferencz, az Ujlaky, a Lehóczky és a Hegyi családok bírják. Karván 1755-ben a gróf Gyulay, Csery, Missich és Kvassovszky családok birtokosok. Bikol pusztát 1755-ben a Bellesicz és a Frivaldszky családok 452bírták. Úny helység 1755-ben Barinay László, Miskey Ferencz és Friebeisz Ferencz földesurasága alá tartozott. A párkányi járásban a gróf Pálffyak a legnagyobb világi birtokosok. 1732-ben Pálffy Miklós nádor örökösei bírták Bátorkeszit, Köbölkútot és Kisújfalut, 1732–55-ben Tersztyánszky József alispán bírta Béla helységet, hol kastélya is volt, és Gyivát. Sárkányt (Sárkányfalva) helység 1732-ben báró Gyulay Ferencz, Missich Mihály, Paxy István és Nedeczky Ferencz birtoka, 1755-ben az egész helység Csery Sándor nyitrai alispáné. A párkányi járáshoz tartozó többi helységek mind egyháziak, jelesűl az esztergomi érsek és az esztergomi káptalan földesurasága alá tartoztak. Az 1785. összeírás alkalmával 500 nemes személy volt a vármegye területén.
