Zovárd.
Zovárd.
A Zovárd nemzetségről szintén megemlékeznek már a krónikák, Béla király névtelen jegyzője és Kézai is. Kétségkívűl már a XII. században az előkelő nemzetségekhez tartozott, s Esztergomtól nyugatra, a Duna mindkét partján szerzett birtokokat. Tagjai közül Miklós (1267–75) királyi főlovászmester, Lábatlan falu határában és Bikal pusztán kapott birtokokat a királytól. Unokatestvére I. Lőrincz (1268–1293) Mócs falu egy részét nyerte adományul; tőle ered a Mócsy család. Miklós fia II. Miklós 1281-ben Mogyorós (Mogyorósbánya) falut vette meg. 1283-ban megosztozott testvéreivel. Ez osztály szerint a nemzetség Radvány, Lábatlan, Nyergesújfalu, Bikal, Karva és Mogyorós helységekben birtokos. II. Miklós testvére 1287-ben Boros-Bélára nyer megerősítő oklevelet IV. László királytól, a másik testvér I. Zovárd, 1288-ban kapta Kőhídgyarmat egy részét, 1295-ben megvette a Bajnától keletre eső Udvarnok földet. 1301-ben a Párkány melletti Chetrey földet kapta Venczel királytól, 1303-ban Csenkeaszón, 1304-ben Gyiván szerez részeket. II. Miklós fiai 1322-ben Bajóton birtokosok, közülök III. Miklós, a ki testvérével, Péterrel, hamispénzverés bűnébe keveredett, 1341-ben Neszmélyen és Mogyoróson birtokos. A fenti Zovárd fia Domokos, (1316–1356), a ki hosszas pert folytatott a nemzetség Bod ágával a biharvármegyei jószágokért, 1352-ben visszanyerte Bajnát és Sárkányt (Sárkányfalva), melyeket III. Miklós és Péter jószágainak elkobzása alkalmával vettek el tőle; Mogyorósért pedig, mely a királyné kezére került, 1356-ban kárpótlást nyert. (Karácsonyi J. i. m. 153.)
