A falvak. Építkezés.
A falvak. Építkezés.
A vármegye falvainak alföldi jellemük van. A párkányi járás tisztán alföldi; egyenes utczák, csinos, rendes községek. Az esztergomi járásban az utczák már nem valami ékesek. Görbék az utczák, kerítés nélkül állanak a házak, s szeszélyesen vannak építve kijjebb-beljebb. Tokod mintaszerű a rendetlen építkezésével. De azért nem a felvidéki szegény tót falucskákhoz hasonlítanak, hanem inkább az alföldi falvak romlottabb képét mutatják. Kőből vagy kőalappal, vályogból építkeznek az egész vármegyében, faház egyáltalán nincs. Különösen jó az építkezés az esztergomi járásban, a hol a házak kétharmada kő- vagy tégla-alapon 78épült vályogból, a párkányi járásban már ugyanilyen többségben vannak a tisztán vályogból rakott házak. A fedés anyaga ma még legnagyobb részt nád, vagy zsup, az 1900-iki összeíráskor felerésze volt az, de az utóbbi évtizedekben erősen terjed a fa- és cserépzsindely, a mely a nád- és szalmafedelet 1890-től 1900-ig 64,8%-ról 55,3%-ra szorította le, azóta pedig még nagyobb mértékben terjed.
A helyi gazdasági viszonyok nagy befolyással vannak a községek kifejlődésére. Bizonyos tekintetben az esztergomi járásnak kedvezőbb a helyzete. Itt számos községben községi birtokká lett a szénbányaterület, a melyért évi bért fizetnek a mívelő társulatok, s ebből a bérből osztalékot kap minden föld- és telektulajdonos, birtoka arányában. Az osztalékból első sorban az állami adót vonják le, így ezek a községek az ország legmintaszerűbb adófizető falvai, a melyeknek körjegyzői aranyérdemkereszteket kapnak a pontosság jutalmául. A falvakon magukon is meglátszik a jólét. Különösen a sváboknál, a kik nem annyira gazdagok, mint inkább roppant szorgalmasok és takarékosak. Ezen a vidéken a föld ára s kivált a teleké óriási magas.
A falu nem mindenütt tud kiterjedni, s egyszerre csak elfogy a házhelynek való terület; úgy hogy ma már egyik-másik községben egyenesen lehetetlen telekföldet kapni.
A házépítés bizonyára épen olyan fejlődésen ment át, mint az ország többi részében. A török kor földbe épített putrijának maig lehet találni itt-ott utódját, különösen az esztergomi járásban, a hol könnyebb a lejtőbe pinczeházat ásni s azt befedni, mint falakat emelni. Még istállót is építenek így a ház mellé. Ez azonban csak elszórva fordúl elő. A mai építkezés módja egészen újabb eredetű s lényegesen fejlődött forma. Nyilván a betelepült németek hozták magukkal, s mivel czélszerűnek találták, a magyarság is átvette s egészen letett a maga régebbi építési szokásairól.
Kerítést deszkából, léczből csinálnak; hajdan, míg sok volt a mocsár, nádból. Ma inkább kerítés nélkül állanak az ilyen, régen náddal körülvett, telkek, mióta a mocsarak kiszáradtak.
A telek beosztása egyszerű. Egyik oldalán végignyúlik a hosszú ház, a másikon néha kis kert, s mögötte fa- és rőzse-kazlak, kút, tyúkól léczből, kukoricza-szárító vannak.
