A népesség eloszlása.
A népesség eloszlása.
Esztergom vármegyét a Duna csaknem egyenlő két darabra vágja. A két rész között azonban mind topografiai, mind néprajzi tekintetben lényeges külömbség van. Az éjszaki rész, a párkányi járás, egészen sík terület, csak legfeljebb szelíd lejtésű halomsort lehet megfigyelni rajta, a délit, az esztergomi járást ellenben a pilisi hegyek lánczai borítják. Az éjszaki járásban csupa tiszta magyarság lakik, a déliben nagyszámú a betelepített svábok és tótok népessége. Ezek a telepítések meg a vármegye területén oly sokat dúlt háborúk pusztításaival vannak összefüggésben.
A vármegye területe 1.077 négyzetkilométer, azaz 187,076 kat. hold. A legkisebb Magyarország összes vármegyéi között. Lakossága 87,651 lélek, s a népsűrűsége e szerint oly nagy, – egy négyzetkilométeren 81,4 lélek, – hogy csupán egy vármegye múlja felül, 0,8 lélekkel egy km2-en. Ez az adat maga jelzi, hogy a vármegye egész területe lakható és mívelés alatt álló föld. A népszaporodás pedig épen megfelel az országos átlagnak; 1890-tól 1900-ig 10,4%-kal szaporodott a nép, s az országos népszaporodás 10,3% volt.
A vármegye két fele közül, a dunajobbparti járás egészen magyar; lakosságában 344,369 magyar mellett csak 1,171 az idegen nemzetiségű. A déli járásban nem ilyen az arány, itt 34,188 lakosnak csupán jó fele, 18,406 magyar, a többiből 9,074 német és 6138 tót. Tiszta magyar községnek itt alig nyolczat lehet tekinteni 23 közül: Bajna, Bajót, Dömös, Lábatlan, Nagysáp, Pilismarót, Piszke, Uny. A németek túlnyomó többségében vannak Csolnok, Dág, Dorog, Kirva, Leányvár, Süttő, Tát községekben s jelentékeny számban élnek Mogyoróson, Nyergesújfalun, Tokodon és Sárisápon. Tót falvak Csév, Kesztölcz, Sárisáp, Szentlélek, s nagyobb a számuk Dágon, Mogyoróson, Tokodon.
