Lakodalom.
Lakodalom.
A lakodalom még az egész vármegyében nagy teketóriával folyik. A fiatalok összeboronálásában, mint az egész világon, itt is része van a szerelem mellett, az érdeknek, a személyes megtetszés mellett, idegenek közreműködésének is. Ez utóbbi jó szokást Esztergomban „gyentölés”-nek mondják. „Gyentölök neked egy lyányt, te Jósep.” De bizony a szerelem s a gyentölés adatai után a mai legények a telekkönyvbe is belenéznek, mielőtt az anyakönyvvezetőhöz, paphoz mennének.
Ha már a fiatalok maguk között s a legény a maga szüleivel rendbe van, elmegy a fiú anyja, vagy ha az „nem arra való”, a keresztanyja, ángya, vagy más rokona rusnyogóba, háztűznézni, s azután megkérni a lányt a fiú számára. Ha odaadják, megegyeznek a szülők, apróra meghánynak-vetnek mindent, s az anyagi gondok olyan fontosak, hogy nem egyszer valami semmiségért válik szét a fiatal pár. Akkor azután az anyakönyvvezető előtt jelentkeznek s kitétetik magukat. Az alatt a templomban háromszor kihirdetik őket s a lakodalomra nagy előkészületeket tesznek. Az összes rokonokat meghívják, de általában igyekeznek minél szűkebbre vonni a meghívandók körét. Lakodalom előtt a két „rőfény” háromszög hívogat; a kiket meghívnak, azok „hívattá” vannak. Az anyakönyvvezetőhöz rendesen délelőtt mennek, kevés kísérettel, legtöbbször csak a tanúkkal s a vőfélyekkel. A hivatalból s utána a templomból külön-külön mennek haza a szülei házakhoz, úgy a mint jöttek, s egyszerűen ebédelnek meg. Akkor kezdődik azután az igazi lakodalom. A vőlegény vőfélyei mennek kikérni a menyasszonyt, de nem adják oda nekik. Egy óra mulva mennek másodszor, kezükben egy üveg bor, az üvegen kerek fonott kalács, a „kúcsos.” Ekkor is hiába jártak. Harmadszor már jön az egész násznép a menyasszonyért. Bekötik előttük a kaput, de a vőfélyek kitörik s bemennek nagy hetykén: „Dícsértessék 82a Jézus Krisztus! A mi kis seregünk odakint vagyon, Hosszú úton elfáraddá nagyon, Fogaggyák őköt is vidám hajlíkjukba, Részesítik őköt is a mulaccságba.”
Ekkor behozzák a vőlegény menyasszonyi ajándékát és hosszabb ideig alkudoznak a menyasszony kiadása fölött. A vőlegény ajándéka piros csergős-csikorgós tiklis csizma, arany vagy ezüst konty. Jónyelvű koszorús-asszony sokat alkuszik a násznagyokkal:
No, násznagyurajimék, má illen ajándíkí csak idaggyák a menyasszont, – ehun ni, illen piros csizmát még kéétek nem látott, ez angyalbőrbű van ám!
Maj mondtam minő bőrbű, hát már csak annyit ír a mi menyasszonyunk, hisz ő maga többet ír, hát még ez a sok vánkus, mind selemmé van tele.
Selém ám, hisz hallom, hogy zörög, pelva van abba, még főtöri a mi fijunk fülit, hanem mink még illen aranyos kontyot is hoztunk ám, stb. Így folyik egy ideig, míg a násznagy azt mondja, no, nem bánom, hát vigyétek, de előbb a násznagytok az én három kérdésemre feleljen meg. Előkerítik a vőlegényt násznagyát, ki, ha ügyes ember, meg is felel az első két kérdésre, de harmadikra nem tud, vagy ha egyre se tud, akkor az öreg vőfélyre bízza, ki már jártas az ilyen dolgokban. Kérdések: Hány mázsa halat fogott szent Péter? (Nem voltam ott a mázsálásnál, de sok volt, mert a háló elszakadt.)
Hol van a világ közepe? („Ehun ni”, s bojtával a talajra bök.) Mit gondolok én most? (Ezen sokáig tanakodnak, míg végre azt mondja az öreg vőfély: „már akarmit gondó násznagy uram, a menyasszonyt elviszszük.” No ezt gondótam én is.)
Most már vinnék a menyasszonyt, de az nagy sírás-rívás között előbb búcsúzik az övéitől. Megindul a násznép a vőlegény házához, útközben kurjongatnak az asszonyok: „íjujuju, ijjujujíúú”, „Abrakos a mi lovunk, de szíp a menyasszonyunk”, „Kövér a mi tehetünk, de szíp a vőlegényünk”. Útközben darabokra tördelt kalácsot szórnak a bámészkodó gyerekek közé. A násznép után kocsin viszik a menyasszony ládáját, vánkosait, dunnáját.
Megérkezéskor a konyhaajtó küszöbén egy fiú fekszik, azt a menyasszonynak át kell lépni, hogy ügyes legyen. Belépve, egy söprűt tesznek a kezébe, azzal egyet-kettőt sújt s kidobja a háta mögött; azért van, hogy mindíg tisztán tartsa új otthonát. Majd mézet vagy czukrot kóstoltatnak vele, hogy édes legyen a házas élete; felnéz a nyitott kéménybe, hogy feketeszemű fia legyen, megkeveri a tűznél levő ételeket, hogy jó gazdasszony legyen. Ezután megcsókolja anyósát, ipát és új rokonait. Vacsoráig tánczolnak.
A terített, jobban mondva hiányosan terített asztalok mellett helyet foglalnak a vendégek. Az asztal, illetve szoba felső végén, az ajtóval szemben, a násznagy, násznagygyal szemben az új házaspár foglal helyet; ez utóbbiak egész vacsora alatt egy tányérból esznek, hogy összeszokjanak.
Mikor a vendégek elhelyezkedtek, az öreg vőfély egy tál vízzel s egy botra tűzött törülközővel jön a szobába és versben köszönti a násznépet: Urajim, a zasztŕ meg vagyon teríttč, Kés, vella, tányírrŕ el vagyon készíttč… Ő hordja körül a tálat és minden fogásnál új verset mond s nem egyszer nagy vígság kél a versen: „Itt van a becsinált egy jókora tállŕ, Egyík jóízűen, ne csak ímmel-ámmŕ. Mer’ aszongya errű egy pecsétes levéé, Ki száz évig eszi, az sokájig eléé…”
Vacsora végével kihordják az asztalokat s megkezdődik a táncz.
Éjfélkor a menyasszony fejéről az öreg vőfély leveszi a koszorút, s a vőlegény felteszi a menyasszony fejére a kontyot és bekötik menyecskésen. A koszorút egy tányérra teszik, beviszik a tánczolók közé, bemegy a menyasszony is és kezdődik a menyasszony táncza, vagy koszorú-táncz. Egy sajátságos rövidke zenéjű tánczdarabot lejt mindenki a menyasszonynyal, annak, vagy más jelenlevőnek egészségére és a koszorús tányérba pénzt dob: ez a koszorúpénz. Néha búsásan bejön az ára.
A konty-feltevésnél énekelnek ilyen énekeket: Hosszu farku fecske, barna kis menyecske, hogy tudtál te idejönni erre az idegen földre, Nem jöttem én ide, kocsi hozott ide, Csonka Imre csalfa szeme csalogatott ide.
A menyasszony-táncz után még egy ideig mulatnak. Úgy 5–6 óra között hajnalban, ha nem fúj szél, tüzet élesztenek az utczán s e tűz körül tánczolnak künt, ha szél fúj, egy lámpát visznek ki, hogy eljárhassák a „hajnaltüze tánczát”.
Esztergom vármegyei népviselet. (Bény.)
Lakodalom Bényen.
Ebedi és muzslai népviselet. (1837-ből.)
85Erről azt mondják, hogy az egy nyalábra kitett szalma, meggyújtva; minél nagyobb lánggal ég, annál tüzesebb lesz a menyasszony.
Ennek végeztével kiki haza ballag, ha ugyan van még annyi ereje. – A lakodalomnak egyes részleteiben sok változata van, de az alapforma itt körülbelül ez.
