Tyúkverő.
Tyúkverő.
A tyúkverő külömben a lakodalom utolsó szakasza volt. A násznép a lakodalom után való reggel fölkerekedett és persze a férfi-tagjai sorra járták az összes vendégeket, a kik előtte való nap ott voltak. Esznek egy falatot, tánczolnak egy fordulót és tovább mennek. Reggel hét–nyolcz órakor kezdték s délre ért véget a tyúkverő. A mai tyúkverő Tokodon egészen más és a balázsnapi tojásszedéssel összeolvadt kakasnyakazást híjják így. A mulatság időpontja is megváltozott. Se nem Balázskor, se nem hamvazó szerdán, hanem akármelyik farsang vasárnap, esetleg hétköznap tartják. Féligmeddig iskolai ünnepély volt, kivált azelőtt. A tojást a rektorhoz vitték, a ki a három-négy kosár tojásból nagy lakomát csapott s a „diákoknak” tánczmulatságot rendezett. Az iskolásgyermekek csoportosan járták be a falut s a mai öregek fiatalkorában a következő mondókával kérték a tojást: „Dignum, dignum, leveleus laudesz, – kumpesz, dibi, turomfúrum gyermőre. Agyjanak kóbászt, hadd fonnyam be a pallást. Ha nem adnak, úgy ugrálunk, mint a mónár tyúkjai.” Az összeszedett sok kolbászt, oldalast a tanítóhoz viszik s ebből telik ki a lakoma. „A mester megfőzi, az első diákok urizálnak, a kicsiknek nem jut.” Most is tartják, de ma már egyszerű iskolai mulatsággá lett s a gyerekek hazulról visznek pénzt a költségekre. A lármásabb 80részét a régi szokásnak a legények vették át, a kik a korcsmában ütnek tanyát s onnan mennek ki a kakasnyakazásra is; a mit sokszor helyben, a korcsma udvarán vagy az utczán tudnak el, s nincs megállapodott helye. Ennek a mulatozásnak adták újabban a tyúkverő nevet.
