Az azalok.
Az azalok.
A kelták másik törzse volt az azal nép, melyet Ptolomaeus is említ, (L. III. e. 28.) és felíratokban is meg van örökítve. A Duna jobb oldalán laktak (Carnuntum Petroneltől kezdve), Sopron, Győr, Komárom és Esztergom vármegyékben. (Katancsich, Commentarius in C. Plénii S. Pannoniam 24.)
Vármegyénkben sírkő tartotta fenn az azalok emlékét, a melyet 1901 aug. havában találtak Sárisápon. E kő az ott felfedezett római fürdő alapfalába volt beleépítve. A sírkövön nőalak van, az azalok viseletében. A kő felírata:
AICCA CANSALLI
ASAL ANNORV
NI XL. RACIO VXO
RIS SVAETITVLVM
POSIT
ASAL ANNORV
NI XL. RACIO VXO
RIS SVAETITVLVM
POSIT
a mi szabadon magyarra fordítva:
Cansalnak leánya, Ajka azal, a ki 40 éves korában meghalt. E sírkövet Racio állította nejének.
Nem lehet itt helye annak a nézetnek, hogy a felíratban ép azért volt megjelölve az azal néptörzs, mert az nem itt tartózkodott. Nézeteim szerint az azalok a rómaiakkal és más törzsbeliekkel keverve laktak itt és csupán ezért találták szükségesnek a felíratban annak feljegyzését, hogy a megholt azal volt.
Különben az azaloknak tényleg volt saját, rendezett nemzetiségi összetartozásuk, melyet civitásnak neveztek, ép úgy, mint a boioknak. E két civitásnak főnöke volt Volkacius, a Dunapart prefektusa, mint ezt sírírata tanúsítja. (Böcking, Notitia dignatum II. 736. Aschbach, Die Boir und Asalir in Pannonien.)
Volkacius római nagyúr és magas állású tiszt volt, a kit bizonyára a rómaiak hatalma emelt az azal néptörzs főnökévé, mert a néptörzs meghódolt a rómaiaknak, sőt a rómaiak nyelvét és kulturáját is elfogadta.
A kelták temetkezése régebben az elhamvasztás volt. A hamut edényekbe szedték és kövekkel védve, másfél méter mély vermekbe helyezték el. Az edények kicsiny fülű fazekak, tálak, apró csészék és pedig többnyire durvább kézművek voltak, kevés közöttük a díszített. Azok, a melyeket Dorog határában találtak, ügyesebb mesterre vallanak, díszítéssel bírnak és a római edények alakját utánozzák. Ezekben bronzfibulák és más tárgyak is voltak. Az Ispitahegy környékén találtakban vasszegféle is volt. A legnagyobb edények a Szamárdhegy déli oldalából kerültek elő; ezekben vörösre festett csontgyűrűk és bronzékszerek voltak. A szőlőknek újból való telepítésekor sok hamvveder 179került elő, úgy hogy az Esztergomvidéki Régészeti Múzeumban jelenleg 72, majdnem ép és temérdek töredék van. Ezek közül egyik-másik óriási alakok maradéka. Ilyenek az esztergomi határban levő borzhegyi ásatás alkalmával is kerültek elő. (Az araviszkok temetkezéséről: Kuzsinszky A. magy. nemz. tört. I. k. CCXIII.)
Az araviszkok, mint kulturnép, pénzt is használtak, sőt magok vertek. Hampel dr. bemutatja pénzeik rajzát a Budapest régiségei (VI. 35.) czímű folyóíratban. Esztergom környékén is találtak ily pénzeket, melyek hasonlók amazokhoz.
* * *
