Rézkorszak.
Rézkorszak.
Esztergom vármegye vidéke, átmetszve a Dunától, melynek iránya a kereskedésnek is irányt adott, alkalmas talajt nyújtott a cserekereskedésre. Az itt tenyésztett és termesztett árúk fejében szerezhettek vörösréz-tárgyakat; kezdetben eszközöket, később pipere-tárgyakat. Az Ispitahegyen talált, százat meghaladó piperetárgy valamely kereskedőnek készlete lehetett. Az esztergomi felső hévvízfolyó medrében talált csákány, a Pilismarótnál lelt szekercze és sok egyéb vörösréztárgy, tanúi az itt, ilyenek iránti előszeretettel bíró lakosságnak.
Ily tárgyak használhatása megteremtette az egyénnek egymáshoz való kapcsát; fejlődtek a nemzetek.
A nemzetekről, népekről már a történelmi feljegyzések is szólnak. Beszélik, hogy Nagy Sándor idejében († 323 ápril 21. Kr. előtt), a fiumei öböl körül lakó kelták éjszak felé vonultak és ellepték a Duna vidékét.
A pannon néptörzs, a melytől a Dunántól vidéke „Pannonia” nevét nyerte, voltakép nem is ott lakott, hanem a dalmát tengerparttól befelé, le a Bocche di Cattaróig. (Fröhlich: Magyarország területe a római hódítás előtt. Szilágyi: M. Nem. Tört. I. XXXI.)
