A jeruzsálemi Szt. János lovagok.
A jeruzsálemi Szt. János lovagok.
A jeruzsálemi Szent János lovagokat II. Géza király telepítette le Esztergomban, az 1141–1161 közötti időben, midőn nekik a Kis-Duna mentén az Abony nevű földteret adományozta és a pilisi erdőből naponként öt szekér fát rendelt. III. Béla alatt a rend Magyarországon már véglegesen szervezkedett. Midőn Orbán pápa 1187-ben a rend alapító-levelét megerősítette, az esztergomi háznak már hat fiókja volt, közöttük Tát, a hol a lovagok egy 1272. évi határjáró levél szerint, birtokosok voltak. Az esztergomi lovagok idővel újabb birtokokat szereztek. Így 1194-ben Telkiben nyernek földeket Jeremiás fia Salaticustól, 1215-ben Kesztölcz birtokában erősíttettek meg. Az esztergomi lovagház már a tatárjárás előtt nagy tekintélyre emelkedett. 1229-ben a pannonhalmi Sz. Márton apátság és a székesfehérvári káptalan között az egyezség az esztergomi lovagok előtt köttetett; 1233-ban II. Endre király a lovagok esztergomi házában egybegyűlt fényes társaság előtt újból kötelezettséget vállalt a beregi egyezmény megtartására. A tatárjárás alatt a lovagok esztergomi háza, mely a város falain kívül emelkedett, még a város ostroma előtt elpusztult, azonban a tatárjárás után csakhamar helyreállíttatott. 1245-ben már előfordúl az esztergomi Szent Keresztről czímzett betegápoló, mely Bajom falu hatodrészét bírta. E mellé a betegápoló mellé idővel külön lovagház épült, mely később önálló konventté alakúlt. A Szent Keresztről nevezett lovagház bérelte az esztergomi káptalantól Berény földjét, melyet azonban Máté mester 1274 október 6-án tőlük elvevén, másnak adott bérbe. Ennek a lovagháznak a XIII. század végén Durand mester volt a főnöke. (Magyar Sion 1865. évf. 226. és 743. l.) A XIII. század utolsó évtizedében az esztergomi Szent István-lovagház és a veszprémi püspök között hosszadalmas per kezdődött, mely éveken át foglalkoztatta a pápai udvart. A lovagok elpusztították Szent Endre egyházát s a hozzátartozó földeket, melyek a veszprémi püspök jövedelméhez tartoztak, lefoglalták. A pápa a zirczi apátot bízta meg a vizsgálattal. Miután a lovagok az okozott károkat megtéríteni vonakodtak, Jakab zirczi apát őket 1298-ban egyházi átokkal sújtotta.
Ugyanez időtájt az esztergomi káptalannak is meggyűlt a bajuk, mely a lovagoknak Ebeden levő halásztanyáját lefoglalta. E foglalás miatt támadt per azonban kedvezőtlenül ütött ki a lovagokra nézve; Pál alországbíró 1293-ban a vitás halásztanyát az esztergomi káptalannak ítélte oda. (Veszpr. Püsp. Vaticani Oklt. II. 379. – Magyar Sion 1865., 652.)
