Szt. Margit vértanúról cz. dömösi prépostság.
216Szt. Margit vértanúról cz. dömösi prépostság.
Szent Margit vértanúról czímzett dömösi prépostság. Eredetileg az esztergomi káptalan birtoka volt. Alapítási évét 1107-re tehetjük. A monostort I. Géza király fia, a szerencsétlen sorsú Álmos herczeg építtette, a hol menhelyet talált a megpróbáltatás napjaiban, s a hová temetkezni is kívánt. A monostor építését azonban csak II. Béla és neje, Ilona fejezték be. Béla király, atyja, Álmos herczeg emléke iránti tiszteletből 1138-ban, Saul prépost idejében, gazdagon megajándékozta a monostort és rendezte birtokügyeit, a mint ezt az ez évi alapítólevél is igazolja. Az alapító-levél szerint a prépostságnak 59 faluja volt, melyekben 761 szolga lakott. Ezek kötelességszerűen adtak évenként a prépostnak 1522 juhot, ugyanannyi köböl lisztet, ugyanannyi csöbör sert és 761 mázsa sót. A prépostságnak ezenkívül 5 halastava és 68 szőleje volt, továbbá 69 szőlőmívese, 3 malma, 14 bodnárja és 3 hálókészítője.
Saul prépost utódai közül az alábbiak nevét őrizték meg az oklevelek; 1156-ban Macharius prépost nevével találkozunk. 1236 táján Jób dékán indít pert Pongrácz fia Lampert ellen, a miért a prépostság Csepel nevű földjét elfoglalta. 1246-ban a Csurla nemzetségből származott Fülöp ült a prépostságban, a ki azonban csakhamar magasabb egyházi méltóságokra emelkedett; előbb zágrábi püspök, majd 1262 óta esztergomi érsek lett. 1264-ben Sol mester, Ochuz, veszprémi főispán testvérét találjuk a dömösi prépostságban. Alatta a prépostság birtokviszonyai igen kedvezőtlenekké váltak; 1277-ben kénytelen volt az Olkuchar nevű birtokot elzálogosítani. 1297-ben a tizedfizetés miatt hosszú per folyt a prépostság és a veszprémi püspök között. 1298-ban III. Endre király visszaadván a marosi lakosoktól elvett s az egész Dunára szóló vizahalászati jogot, felemlíti, hogy a prépostság Szent Margit tiszteletére alapíttatott. A tatárjárás alatt a monostor elpusztúlt, de csakhamar helyreállíttatván, egész a török hódoltságig fennállott. (Balics Lajos i. m. II. 2., 61–64., 436–37. Rupp J. I. 1.)
