Gentilis bíboros.
Gentilis bíboros.
V. Kelemen pápa ugyanis, Gentilis bíboros személyében éles eszű, nagy erélyű követét küldötte Magyarországba, hogy értelmes orvosként „az ország 225sokféle bajához képest, hol tüzes vassal írtsa ki a kóros kinövéseket, hol mint a béke angyala, az irgalmas szamaritánus példájára, bort és olajat, vagy balzsamot öntsön a javuló sebekbe.” A bíboros kiterjedt hatalommal és fényes udvarral érkezett Budára 1308 októberben. Három évi működése tanúsítja, hogy a helyzet világos szemléletéből indult ki az az elhatározása, hogy a hatalmaskodó főurakat, e „minden gonoszság taplóit” jó szerén, a míg lehet, szigorral, arra bírja, hogy ne gátolják működését, az Anjouk trónja megszilárdítását. Mire nézve „követi hívatalából kifolyólag” legelőbb is országgyűlést hítt össze november 18-ára, mely hogy fényesen sikerült, leginkább Tamás érseknek kell érdeméűl följegyeznünk. Ő volt, – hogy Károly király szavaival éljünk, – ki jó szóval, rábeszéléssel, tanácscsal, intéssel, sőt fenyegetéssel alkotta meg a „klerikális szövetséget, mely ama hosszantartó fejetlenségi zavarokban, midőn a nagy családok korrupcziója a legmagasabb fokra hágott és végveszélylyel fenyegette a sülyedő hazát, tagadhatatlan, nagy érdemeket szerzett a rend és béke visszahozásánál s az ország rákövetkezett jólétének megalkotásánál.” Ez országgyűlésen jelen voltak immár a Kőszíniek személyesen, László erdélyi vajda és Csák Máté is, de csak képviselve. Csák Máté egyébiránt, úgy látszott, teljesen meg van nyerve. Gentilis, Tamás érsek társaságában találkozott vele a pálosok kékesi magányában és megegyezett vele a föltételek iránt, melyek mellett késznek nyilatkozott Károly király hűségére térni és őt segíteni, a miben Tamás érseknek főrésze lehetett.
A pesti országgyűlésen kívül több más gyűlést is tartott Gentilis, melyeken igen fontos határozatokat hoztak. Ezek elseje megtiltja örök időre, hogy senki se merje a magyar királyt megkoronázni, ha nem az esztergomi érsek. Csakhogy a szent korona, melylyel Tamás érsek Károly iránt megkoronázni óhajtá, még mindíg László erdélyi vajda birtokában volt, ki azt Bajor Ottótól elvette. Rég megindúltak az alkudozások Buda és Déva között a korona visszahozatala iránt, de mivel ezek czélhoz nem vezettek, Gentilis „tilalmasnak nyilatkoztatta ki a Szent István koronáját mindaddig, a míg az a király kezéhez, vagy a székesfehérvári káptalanhoz, a hol helyén van, vissza nem kerül.” És a római egyház nevében aranyból készült új koronát ajándékozott az országnak, ezt, „nehogy Isten áldása, melyet az apostoli szentszék a régi koronához fűzött, megfogyatkozzék”, az ország érsekei és püspökei által szent krizmával megkenette. E koronát tette azután Tamás érsek a Boldogasszony budavári templomában, 1308 június 15-én Károly király fejére, előbb azonban megeskette az ország alkotmányára, mely esküt Károly király ugyancsak az érsek után magyarul mondott el, mire a jelenlevők névszerint fölhívatván szintén az érsek által, hűséget fogadtak az immár másodszor megkoronázott királynak.
